Habár a 21. századnak a megdöbbentő megoldásokról és az abszolút gazdaságos anyagfelhasználásról kellene szólnia, sok esetben még mindig csak a már korábban lefektetett keretek között tudunk gondolkozni. Nincs ez másként a megújuló energiaforrások kapcsán sem. Pedig egy kezdeményezés éppen azzal számol, hogy körülbelül fél kiló sertészsírból 4,5 liter üzemanyagot lehet előállítani, amivel egy átlagos motorkerékpár akár 100-130 kilométert is megtehet. Miért ne használnánk? A csokigyárak hulladékával pedig akár ipari méretben is lehet hidrogént termelni, amit utána energiacellákban villamosenergia-termelésre használhatnánk.

Ezek az ötletek azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik. Mit gondolnak például az olyan ideiglenes tetoválásokról, amelyek energiát termelnek és tárolnak? A 3D nyomtatási technológia terjedése pedig teljesen új távlatokat nyithat az energiatermelésre szánt berendezések gyártásában.

Szalonnából üzemanyagot

A Hormel nevű húsipari vállalat nemrégiben állapodott meg egy bioüzemanyagokat gyártó céggel a világ első tisztán disznózsír hajtotta motorkerékpárjának a megépítéséről. A vállalat meggyőződése ugyanis, hogy alig fél kiló sertészsírból közel 4,5 liter olyan minőségű üzemanyagot lehet létrehozni, amely alkalmas motorok meghajtására. Habár a Driven by Bacon kezdeményezés alapjául szolgáló ötlet, miszerint állati zsiradékból kiváló üzemanyagot lehet készíteni nem új keletű, a projekt mintapéldája annak, miként találhatnak egymásra az alapanyag- és gépgyártók, hogy közösen találjanak megoldást a jövő energetikai kérdéseire.
Ráadásul a modern társadalmak „Kerüljük a zsírt!” hozzáállása az étkezéshez azzal a veszéllyel sem fenyeget, hogy pusztán üzemanyagforrásként tartsanak sertéseket egyes telepeken, hiszen a disznózsír jelen esetben csak egy energetikailag kiválóan hasznosítható mellékterméke a húsiparnak.

Energiát a csoki-hulladékból

A Warwicki Egyetem kutatói néhány éve egy olyan Formula 3-as versenyautót építettek, amelyet teljes egészében csokoládéból nyert energiával hajtottak  (jelenleg mellékes ugyan, de a kormányzást répából, a karosszériát pedig burgonyából készítették). Az autó képes volt elérni a 180 kilométer per óra sebességet. A titok nyitja, hogy a tudósok cukorfogyasztó baktériumokat etettek a Cadbury Csokoládégyár termelési hulladékával, a baktériumok pedig a cukor lebontása közben hidrogént termeltek, amelyet egy üzemanyagcellába vezettek, ahol az az oxigénnel reakcióba lépve villamos energiát termelt, amivel előbb egy ventillátort, majd eggyel nagyobb méretben a versenyautót is meghajtották.
A technológia a kutatások alapján ráadásul ipari méretben is működőképes, ami nem csak az energiatermelés, de az élelmiszeripari hulladékok kezelésében is előrelépést jelenthet. Ez az élelmiszeripari vállalatok számára egy lépésben csökkentheti a szerves hulladék kezelésére fordítandó összegeket, illetve a villanyszámlát is.

Ideiglenes, áramtermelő tetkót tessék!

A Kaliforniai Egyetem kutatói kifejlesztettek egy olyan ideiglenes tetoválást, amely képes villamos energia generálására és tárolására. Habár a kísérletek során alig 4-7 mikrowattnyi kapacitást sikerült kicsikarniuk a berendezésből – egy karóra működtetéséhez legalább 10 mikrowattnyi kapacitás szükséges – a kutatások biztatóak. Jelenleg négyzetcentiméterenként maximum 70 mikrowattnyi kapacitást tudnak kicsikarni az eszközből.
A „bioelemek” alkalmazására a fejlesztők az orvostudomány és a hadászat területén látnak elsősorban lehetőséget. Meglátásuk szerint ráadásul amellett, hogy a bioelem az emberi szervezetet használja energiaforrásként, az eszköz sokkal hatékonyabbak, mint a hagyományos elemek: nem robban fel és veszélyes kémiai anyagokat sem enged magából. Ráadásul az ideiglenes tetkótól könnyű megszabadulni is.
Mielőtt azonban a kevésbé edzettek legyintenének, hogy ezt nem nekik találták ki, íme a kutatások egy érdekes eredménye: a kevésbé edzett emberi szervezeten alkalmazva az eszköz a mérések szerint jóval hamarabb kezd el energiát termelni és a teljes edzésidőtartam alatt jelentősen több áramot is előállít.

Nyomtass erőművet!

Az elkövetkező évek nagy slágere lehet a 3D nyomtatás – lehetőséget ad olyan moduláris rendszerek létrehozására, amelyeket aztán az IKEA-bútorok vagy a LEGO mintájára otthon bárki a magának megfelelő módon összeállíthat. Egy lengyel vállalat, az Omni3D egy olyan összehajtható szélturbina vázat tervezett, amely akár egy hátizsákba is belefér és 300 watt kapacitás leadására képes. Ez már elég egy mobiltelefon feltöltésére, lámpák vagy kisebb berendezések működtetésére. Ráadásul a moduláris felépítésének köszönhetően szinte bárhol felállítható mindenféle speciális szerszám és eszköz nélkül.
Emiatt a tulajdonsága miatt a berendezés nem csak a kempingezőknek lehet ideális eszköz, de akár a szegényebb fejlődő térségek villamosenergia-hálózattól elzárt területein élők számára is egy megfelelő megoldást jelenthet az áramtermelésre.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!