A lakosság számának növekedése, a növekvő energia- és élelmiszerigény, illetve az egyre nagyobb mértékű károsanyag-kibocsátás megköveteli, hogy fenntarthatóbb életmódra váltsunk át, viszont a fogyasztói társadalomra jellemző állandó növekedés káros hatásainak megfékezésére nem elegendő ez a fajta változás, radikálisabb lépésekre van szükség. Attól, hogy ugyanakkora fogyasztás mellett a fel nem használt termékek, anyagok egy részét újra felhasználhatóvá tesszük, csak kis mértékben lassítjuk a folyamatot. Arról nem is beszélve, hogy nem minden anyag újrahasznosítható, tehát mindig lesz felesleg. Ezt a felesleget pedig csak úgy tudjuk csökkenteni, ha kevesebbet fogyasztunk, és ezáltal kevesebbet termelünk belőle.

Az idei évben augusztus 20-ára esett az „ökológiai túllövés napja”, ami azt jelenti, hogy már a nyolcadik hónapban elhasználtuk azt az erőforráskészletet, amelyet a Föld egy év alatt fenntarthatóan meg tud termelni. Tíz éve ez a dátum október közepére, húsz éve pedig november közepére esett, tehát elmondható, hogy a termelés – a növekvő fogyasztói igények mentén – folyamatosan növekedett. Ha csak nem történik valamilyen radikális változás, az ilyen mértékű növekedés egyre távolabb löki egymástól a keresletet és az ásványi anyag-, az olaj-, a víz- és élelmiszerkészletek „kínálatát”. Ennek elkerülésére hangzik a legjobb megoldásnak a fenntartható életmód, a fenntartható üzleti stratégia. És bár az élhetőbb jövő érdekében meghozott ilyen jellegű döntések egytől egyig dicsérendők, valószínűleg közel sem annyira hatásosak, amennyire szeretnénk.

Vegyük példának az újrahasznosítást. Kétségtelen, hogy sokkal jobb ötlet, mintha egyszerűen csak eldobnánk a feleslegessé vált termékeket. Viszont sajnos manapság még nem létezik elég olyan technológia, amely hulladékból nyersanyagot tud előállítani. Épp ellenkezőleg, az újrahasznosítás során sok esetben egyre gyengébb minőségű, korlátolt felhasználási lehetőségű termékeket hozunk létre, amelyek közül csak kevés tud versenyezni az újonnan előállítottakkal, így a termelés sem csökken jelentős mértékben. Ehhez sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a fogyasztás mértéke is csökkenjen.

Másik példa a megújuló energia termelése. Bár alternatívát kínál a szénre vagy az olajra mint energiaforrásra, azt azért meg kell jegyezni, hogy a zöldenergia-termelés során is használunk fel energiát, ezáltal nem teljesen fenntartható ez a forma sem. Míg a század elején egy egységnyi kőolaj felhasználásával 100 egységnyi kőolajat lehetett előállítani (ennek mérésére szolgál az EROI mutató). Manapság, amikor a kőolajtermelés már jóval fejlettebb ipari háttérrel rendelkezik, ez a szám 20 és 40 között van, tehát jelenleg kevésbé hatékony a folyamat, mint régen. A földgáz és a nem hagyományos olaj kitermeléséhez köthető EROI érték 10 alatt van, a szélenergia maximum a 18-at éri el, míg a napelemek vagy a bioüzemanyag sem éri el a tízet. Ugyanis bár megújuló energiáról beszélünk, a szél- és naperőművek előállítása és üzemeltetése is energiát használ el. Amit szintén meg kell termelni. Ahogy az EROI mutató számai egyre alacsonyabbak, a készlet kitermelése annál kevésbé hatékony. Ez persze nem azt jelenti, hogy be kell csukni a boltot, és ezeket a technológiákat a polc hátsó részére kell száműzni, de mindenképpen fontos, hogy keressük azokat az új eljárásrendeket és technikát, amely képes az EROI-érték emelésére.

Bár jól cseng a „fenntartható növekedés” kifejezés, hosszútávon nem tartható, így végső megoldásként sem tekinthetünk rá. Egyelőre még nagyon távolinak, ebből adódóan elméleti problémának tűnik, de a Föld készlete egyszer kifogy, és az újrahasznosítás nem fog elegendő tartalékot biztosítani a pótlásra. Éppen ezért lenne érdemes fontolóra venni olyan módszereket és megoldásokat, amelyek visszafogják a fogyasztást, ezáltal pedig a termelést.

Megdöbbentő ugyanis, hogy idén már az év harmadik harmadában elkezdtünk a következő évi készletből gazdálkodni. Ha eltekintünk attól, hogy a fogyasztói igények növekednek, és azt feltételezzük, hogy innentől kezdve minden évben augusztusra esik az ökológiai túllövés napja, kiszámolhatjuk, hogy 50 év alatt több mint 66 évnyi nyersanyagkészletet használunk el, igaz, ez a szám húsz éve még „csak” 58 volt. Ilyen számok mellett pedig talán belátható, hogy az újrahasznosítás mellett drasztikusabb változtatásokban is gondolkodnunk kell. Nem elég, ha fenntartható, amit teszünk, a nem megújuló forrásokhoz is új szemléletmóddal kellene hozzáállnunk.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!