Energiewende – A nagy szerencsejáték

2013. október 14. 11:19 - CHIKANSPLANET


20131014_index_energiewende.jpgA választásokat követően nagy kérdés Németországban, hogy mi lesz az Energiewende – a nagy német energetikai hátraarc – további sorsa. Jelenleg úgy tűnik, hogy az ország halad majd tovább a maga által 2011-ben kijelölt úton, azaz 2022-ig leszereli nukleáris energiatermelő kapacitásait, zöldíti energiarendszerét, majd 2050-re talán eléri a kitűzött, igencsak ambiciózus, 80 százalékos megújuló részarányt. A tét mindenesetre hatalmas: Németország vagy bebizonyítja a világnak, hogy egy erős gazdaság nagy mennyiségű zöldenergia integrálása mellett is képes meglenni atomenergia nélkül, , vagy elbukik a kísérlet során, és rántja magával az európai gazdaságot is.

A siker jelenleg még akár kérdésesnek is mondható. Az átálláshoz ugyanis nem elég csak a németek elszántsága és precizitása, legalább olyan fontos, hogy egy egységes, átjárható és likvid európai energiapiac is kialakuljon. Ehhez pedig ugyanúgy hozzátartozik egy egységes uniós piacszabályozási jogi környezet életbe léptetése, mint az európai energiainfrastruktúra kiépítése.

A nagy kísérlet

Érdekes nyilatkozatot olvastam a minap egy független német kutatószervezet képviselőjétől: a hölgy egész egyszerűen egy jelenleg még beláthatatlan eredményeket szülő kísérletnek nevezte az Energiewende-t. A kísérlet három lábaként ő a technikai és technológiai fejlesztéseket, a szabályozási feltételek kialakítását és a gazdasági hozadékokat említette.

Kétségtelen, hogy vannak azonban technikai és technológiai fejlesztések, amelyeket a németeknek végre kell hajtaniuk. Ezek közül talán a legfontosabb nem is a termelő kapacitások létesítése, hanem az észak-dél irányú villamosenergia-összeköttetések kiépítése. Ezek hiányának hatásairól alighanem a hazai rendszerirányító munkatársai is sokat tudnának mesélni, hiszen például az Északi-tenger partvidékén lévő offshore szélerőmű parkok termelése sok esetben csak kerülőúton tud eljutni a délnémet iparvidékekre, vagy azoknak valamilyen alternatív fogyasztási helyet kell találni a kontinensen. Emellett fontos a hálózati csatlakozási pontok, a pontos fogyasztás-termelés egyensúly megtartását biztosító hálózati elemek (smart grid, smart metering) fejlesztése és a tárolási lehetőségek kiépítése, kifejlesztése is.

A szabályozás tekintetében elsősorban a hirtelen felfutást elősegítő szabályozás – kötelező átvételi rendszer – finomhangolását nevezte meg a szakértő. Kétségtelen, hogy ezzel az eszközzel ma már igencsak csínján bánnak Európában a kormányok.

20131014_feedintariff.jpgÉs végül az energiaárak kérdése az, amit gazdasági kihívásként lehet azonosítani a német energetikai fordulat kapcsán. Ez pedig erősen összefügg a feed-in-tarif rendszer működésével. A mai napig ugyanis alig változott a 2000-ben elfogadott német megújuló-energetikai jogszabálycsomag: például ma is még 20 évre garantált átvételt biztosítanak a megújuló energiaforrásokat hasznosító berendezések lakossági és vállalati beüzemelői számára. Márpedig a nap- és szélenergetikai berendezések az elmúlt öt évben 30 százalékkal emelték a végfelhasználói (elsősorban lakossági) tarifákat.

A legutóbbi elemzések szerint ez a rendszer , illetve a bátorítására az utóbbi években kiépült kapacitások jelenleg évente 16 milliárd euróba fáj a német fogyasztóknak.

Ez pedig már a versenyképesség rovására is megy – nem véletlen, hogy a német kormány azon töri a fejét, miként csökkenthetné az energiaintenzív iparágakban működő vállalkozások terheit. Ennek persze a többi fogyasztó korántsem örül annyira.

Fájdalmas következmények

És akkor még nem beszéltünk a német energetikai fordulat nagy veszteseiről. Ezek nem is annyira a rendszerből tervezetten kivezetésre kerülő atomerőművek, hanem a hagyományosan fosszilis energiahordozókkal működő erőművek. Ezek bevétele (és kihasználtsága) az elmúlt 2 évben a kétharmadával csökkent – sok közülük a csőd szélén áll, holott az időjárásfüggő megújuló erőművek hektikus termeléséből fakadó szabályozási igények kielégítése éppen ezek feladata lenne. Nem véletlenül fogalmazott úgy a napokban az RWE pénzügyi igazgatója, hogy „évtizedek óta ez a legnagyobb válsághelyzet, amivel szembe kell nézniük ezeknek az erőműveknek”.

Ráadásul a német zöldülési hullám – egyéb hatásokkal (alacsony CO2 kvótaár, olcsó szén) kiegészülve – nemcsak a német fosszilis erőműveket, de például a magyar magas hatásfokú egységeket is padlóra küldte, elég csak például a gönyüi erőműre, a csepeli új blokkok építésének leállítására vagy éppen az E.ON nyíregyházi és debreceni egységeire gondolni.

A németek a jövőnek fejlesztenek!

És ez a lényeg. Amit ugyanis most a németek a megújuló energetika területén végrehajtanak azt már – sikerrel! – véghezvitték például az autóiparban. A 40-50 évvel ezelőtti autóipari felfuttatás ugyanis akkor a jövőnek (azaz a mostani jelennek) szólt. Elég csak egy pillantást vetni a számokra és látszik, hogy az autógyártás ma a német gazdaság egyik vezető ágazata.

És a jelenlegi erőfeszítéseket elnézve nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy előre borítékolhassuk, hogy 20-30 év múlva Németország jó eséllyel Európa vezető megújuló-energetikai nagyhatalma lehet.

Jelenleg ugyanis ott tartunk, hogy a két nagy testvér – a fosszilis energiahordozók és a nukleáris energiatermelés – árnyékában tudatosan fejlesztik és nevelik a család vörös hajú, szeplős mostohatestvérét, aki a törődésnek köszönhetően hamarosan sikeres felnőtté válik majd.

Így kovácsolnak a németek közép és hosszú távon előnyt a rövidtávon jelentkező szükségből!

Lehet-e siker az Energiewende?

Úgy gondolom, hogy igen.

20131014_energiewende01.jpgIgaz, feltételekkel: ezek közül talán az első és legfontosabb, hogy a német energiapolitikának újra kellene gondolnia azt az utat, amelyen a zöldülést végig kívánja vinni. Jelenleg az látszik, hogy gőzerővel dolgoznak a villamosenergia-termelés megújuló alapokra helyezésén, holott lehet, hogy nyitniuk kellene a hőtermelés felé is. A nap- és szélerőművek kapacitásának ugrásszerű megemelkedése ugyanis a villamosenergia-termelést nagyjából pályára állította.

Viszont továbbra is kihasználatlannak tűnik a hőtermelésben és a kogenerációban rejlő lehetőségek kiaknázása. Igaz, ahhoz az is kell, hogy a németek megtalálják a középutat. Nem elég csak a lakossági és a nagyvállalati terveket támogatni, nyitni kellene a helyi, lokális megoldások felé is. A kapcsoltan hőt és villamos energiát termelő lokális egységeknek ráadásul Németországban a stadtwerke modell mentén hagyománya és már kiépített működési struktúrája is lenne.

Ráadásul amit a megújuló-energetikai iparág tudatos fejlesztéséről írtam, a decentralizált megoldások kapcsán is megállja a helyét, sőt! A nukleáris nagyerőművek leszerelése ezt a folyamatot jó eséllyel felgyorsítja majd, és alig 10-15 év múlva Németországban jó eséllyel a beépített kapacitások döntő többsége helyi, a kicsi közösségeket hővel és árammal ellátó kogenerációs egység lehet.

Ha a fenti problémákat megoldják, és a decentralizált megoldásokban rejlő lehetőségeket ténylegesen kiaknázzák, az Energiewende sikertörténet is lehet. Főleg, hogy amíg Európa többi vezető gazdasága háttal áll a megújulók és a zöld energetika kérdéseihez, a németek mellszélességgel törik az utat.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr575567707

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

f.nero 2013.10.16. 17:20:54

Mérget vehettek rá, hogy ha a németek ezt elhatározták, akkor véghez is viszik. És igazuk van, mert palagáz ide vagy oda, a fosszilis energiahordozók előbb-utóbb fogyni kezdenek, az atomerőműveket meg igazából nem tudjuk kontrollálni (lásd Fukushima).

kjapp · https://napfenyesblog.wordpress.com/ 2013.10.17. 18:54:42

A németek már 90-es években beindították a nagyon sikeres passzívház programot, amelyben a házak fűtési energia igényét 80-90%-kal csökkenthető(!) Már több tízezer ilyen ház van Európában, amely az energia felhasználás és az ebből következő környezetszennyezést drasztikusan csökkenti.