IFJ. CHIKÁN ATTILA BLOGJA

Chikansplanet

chikansplanet Fenntarthatóság – gyakorlati megközelítésben. Mitől lesz gazdaságunk, társadalmunk, létezésünk fenntartható? Hogyan egyeztethetők össze a gazdasági, szociális és chikansplanetkörnyezeti szempontok? Ezekre a kérdésekre keresem a választ blogomon. Tartsanak velem, érveljenek, vitázzanak, hiszen egy ember monológjánál sokkal eredményesebb kettő, három, ezer, kétezer ember párbeszéde!

Ifj. Chikán Attila – vállalatvezető, befektetési szakember, energetikai szakértő. Az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. vezérigazgatója, a megújuló energetikai iparág meghatározó képviselője. Szuverén gondolkodó, a társadalomért és a környezetért felelősséget érző értelmiségi.

Blogketrec

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

23. ENSZ klímacsúcs (1) acél (1) Action 2020 (2) adatközpont (1) Afrika (3) afterparty (1) agrárreform (1) AGRI (1) AirCarbon (1) Akvárium (1) állattenyésztés (2) allergia (1) Allianz Aréna (1) alteo (6) ALTEO (4) ALTEO Fenntarthatósági Jelentés (1) ALTEO Group (3) alternatív energia (1) alternatív gáz (1) Amazon (1) Anglia (1) Antarktisz (1) Apple (1) applikációk (1) áramtermelés (1) Arktisz (1) átépítés (1) átláthatóság (1) ATM (1) atomenergia (4) atomkatasztrófa (1) autógyártás (1) autóipar (2) Ázsia (1) Banksy (1) bányászat (1) BCSDH (5) Bécs (1) befektetés (2) beruházás (2) big data (1) biomassza (11) bioüzemanyag (2) blockchain (1) Bloomberg (1) BMW (1) BMW i modell (1) Bonn (2) Boris Johnson (1) Borsod (1) Brazília (1) brexit (1) brundtland (2) brüsszel (1) Bundestag (1) c2c (1) CeBIT (1) Chikansplanet (1) COP23 (2) Costa Rica (1) crowdfunding (1) csapvíz (1) Csernobil (1) csernobil (1) csokoládé (1) csomagolóanyagok (2) CSR (1) dagály (1) Dánia (1) David Cameron (1) Decade of Education for Sustainable Development (1) dekarbonizáció (2) Dél-Afrika (1) Déli-sark (1) depóniagáz (1) Desertec (1) diploma (1) divat (1) DNA-elemzés (1) Doha (1) dollars and sense (1) dömping (1) Donald Trump (1) e-hulladék (1) ecodriving (1) éghajlatváltozás (1) egyenlőtlenség (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Arab Emirátusok (1) Egyesült Királyság (1) Eiffel-torony (1) elektromos autó (6) elektromos autózás (2) elektronikus kereskedelem (1) elelktromos autó (1) élelmiszer (2) élelmiszeripar (5) élelmiszerpazarlás (4) élelmiszertermelés (7) elemek (1) ellátásbiztonság (2) előrejelzés (1) Élő Bolygónk (1) emberiség (2) emissziókereskedelem (1) enegiamegtakarítás (2) energetika (4) energetikai (1) energetikai befektetések (1) energia (2) energiaárak (7) energiafelhasználás (3) energiafogyasztók (1) energiahatékonyság (4) energiahatékony ház (1) energiapiac (1) energiapolitika (47) energiaszámla (1) energiatakarékos (1) energiatakarékosság (27) energiatakarékossági világnap (1) energiatárolás (5) energiatermelés (52) energiewende (2) ensz (2) ENSZ (11) ENSZ klímacsúcs (2) építészet (1) építkezés (2) épületenergetika (7) erdőgazdálkodás (4) erdőirtás (1) erőművek (3) esco (2) Észak-Afrika (1) etilén (1) étterem (1) EU (7) eu (1) Európai Bizottság (5) Európai Faipari Szövetség (1) Európai Fejlesztési Bank (1) Európai Unió (3) eu ets (1) evolúció (1) externális költségek (1) e hulladék (1) fa (2) Facebook (2) faház (1) fair foglalkoztatás (1) fajhő (1) fakitermelés (3) FAO (1) fehér könyv (1) Felsődobsza (1) felsőoktatás (1) felújítás (1) fenntarhatóság (23) fenntartható (3) fenntarthatóság (93) Fenntarthatóság (3) fenntarthatósági célok (1) fenntarthatósági jelentés (1) Fenntarthatósági Nap (1) fenntarthatósági oktatás (1) fenntarthatósági paradigma (26) fenntarthatóság a filmekben (1) fenntartható építészet (3) fenntartható fejlődés (80) fenntartható filmgyártás (1) fenntartható növekedés (2) fenntartható utazás (1) fenntartható vállalatvezetés (31) fényszennyezés (1) fesztivál (2) fiatalok (2) filmipar (1) FMCG (1) Foci (1) fogyasztás (1) földgáz (2) Föld órája (1) Forma 1 (1) fotovoltaikus energiatermelés (25) fukusima (1) fűrészpor (1) futás (1) Futball (1) fűtés (1) fúziós energia (1) GAMF (1) gasztronómia (4) gazdasági cél (40) gazdasági növekedés (27) Gazprom (1) gender-kérdés (1) geotermia (4) geotermikus energia (1) Gibárt (1) gki (1) globális célok (1) globális felmelegedés (5) Google (2) grafén (1) Greendex (1) green bonds (1) gyapot (1) háború (1) halászat (1) hálózatok (1) hasznosítás (1) hatékonyság (2) Hawaii (1) háztartási méretű kiserőmű (1) hedonista fenntarthatóság (1) hidroenergetika (1) hidrogén (1) hidrosztatikus repesztés (1) hőenergia (1) Hoho Wien (1) Hollywood (1) homok (1) hőtermelés (1) HR (1) hulladék (4) hulladékégetés (2) hulladékfeldolgozás (2) hulladékfeldolhozás (1) hulladékgyűjtés (3) hulladékhasznosítás (18) hulladékhő (1) hulladékok hasznosítása (1) hullámkarton (1) humánerőforrás (1) hurrikán (1) húsipar (1) húsvét (1) ian cheshire (1) IEF (1) igazságtalanság (1) India (1) infografika (1) informatika (1) infrastruktúra (1) ingatlan (1) innováció (5) interkonnektor (1) internet (1) IRENA (1) IT (1) italfogyasztás (1) ivóvíz (2) Jason deCaires Taylor (1) javítás (1) jégtakarók olvadása (1) jevons paradoxon (1) jövő energiája (1) Kalifornia (1) kampány (1) Kanada (1) kapcsolt energiatermelés (1) karbonadó (1) karbonsemleges (1) károsanyag-kibocsátás (2) katalizálás (1) kávé (1) Kecskeméti Főiskola (1) Kenya (1) keop (2) kérdések (1) kerékpározás (1) készletmenedzsment (1) kibocsátáscsökkentés (3) kína (1) Kína (8) kísérőgáz (1) kiserőmű (1) klímacsúcs (1) klímakutatók (2) klímamodell (2) klímapolitika (5) klímaváltozás (14) klímavédelem (56) klímavédelmi célok (2) klímkonferencia (1) kogeneráció (1) kommunikáció (1) komposztálás (1) kőolaj (2) kőolajár (1) körforgásos gazdaság (1) környezeti cél (42) környezeti teljesítmény (2) környezetkímélő technológia (1) környezetszennyezés (3) környezettudatos (3) környezetvédelem (4) közlekedés (1) közlekedés elektrifikációja (1) közösségi erőmű (2) közösségi közlekedés (1) Közös Agrárpolitika (1) különadók (1) kutatás (2) labdarúgás (3) lapát nélküli szélerőmű (1) Las Vegas (1) lebomlási idő (1) légi közlekedés (1) LEGO (1) légszennyezés (2) Live Earth (1) logisztika (1) lokalitás (2) London (1) luxuscikkek (1) magma (1) magyar (1) Magyarország (1) Manchester United (1) Marokkó (1) maslow piramis (1) megtérülés (1) megújuló (1) megújulóenergetika (24) megújuló energiaforrások (95) megújuló források (1) mélyszegénység (1) METÁR (2) metró (1) mezőgazdaság (3) Michael Green (1) mikroműanyag (1) mobiltelefonok (1) modern (1) motorsport (1) mozgási energia (1) műanyag (6) műanyaggyártás (3) műemlék (1) műhús (1) munkaerőpiac (4) mutáns enzim (1) művészet (2) nabucco (1) Nagy-Britannia (2) napelem (7) napelemek (6) napenergia (46) napfogyatkozás (1) napsütés (1) napszél (1) NASA (1) nemek közötti egyenlőség (1) Németország (3) nemzetközi energiaügynökség (1) nevelés (1) Noma (1) nonprofit (1) Norvégia (1) nukleáris energia (3) nyár (1) nyári időszámítás (1) Obama (1) óceánok (1) Ocean Cleanup (1) Ocean sole (1) offshore szélerőműpark (2) ökolábnyom (1) okostérkő (1) okos megoldások (2) okos városok (1) oktatás (4) Olaszország (1) olimpia (1) óraátállítás (1) palack (2) palagáz (1) palaolaj (1) pamuttőzsde (1) panda power plant (1) párizsi klímaegyezmény (2) pellet (1) pénzügyi rendszer (2) pénzügyi válság (1) PET-palack (3) pirolízis (1) polietilén (1) polimerek (1) portfol (1) portfolioblogger (266) Premier League (1) Product Environmental Footprint (1) PVC (1) recycling (1) régiók (1) REN21 (1) rendezvény (1) Repair Café (1) republikánus (1) rezsicsökkentés (1) ritka földfémek (1) ruhaipar (3) Sandy (1) SGD16 (1) Skócia (1) smart-grids (1) Smartinvest (1) smart city (2) Smart Energy Management (1) sör (1) sport (3) Stadion (1) stadion (1) Stanford (1) start up (1) stratégia (1) szállítmányozás (2) szegénység (1) szélenergia (41) szélerőmű (2) szélerőművek (2) szélturbina (2) szén (1) szén-dioxid-kibocsátás (8) széndioxid (3) szénerőmű (2) szerverparkok (1) szívószál (1) szmog (1) szolártechnológia (1) tájékozódás (1) találmány (1) tandíj (1) tanyavillamosítás (1) társadalmi cél (43) társadalmi vállalkozások (1) társadalom (1) távhő (1) technológia (1) tehetségek (1) termálmetán (1) textíliák (1) textilipar (3) Tiszta Energia Terv (1) tisztességes foglalkoztatás (1) tömegközlekedés (1) Transzparencia (1) Trónok harca (1) tudatos fogyasztás (2) túlhalászás (1) turbinák (1) turizmus (1) újrahasznosítás (5) uniós költségvetés (1) urbánus (1) urban mining (1) USA (6) utazás (1) üvegházhatás (1) vállalati haszon (1) vállalatok (37) városfejlesztés (1) városfelesztés (1) vasúti szállítás (1) verseny (1) világítás (1) villanyautó (1) virtuális erőmű (1) víz (1) vízenergia (6) vízerőmű (2) vizes vb (1) vízgazdálkodás (5) vízvilághét2018 (1) vortex bladeless (1) Warren Buffett (1) WBCSD (3) WHO (1) william stanley jevons (1) workshop (1) World Energy Investment 2017 (1) WTE (1) WTO (1) WWF (1) zacskó (1) zajszennyezés (1) zöld energia (1) zöld forradalom (1) zöld könyv (1) zöld kötvény (1) zöld technológiák (2) Címkefelhő

Házszabály

Olvasóink szabad vélemény-nyilvánítási jogát tiszteletben tartva, fenntartjuk a jogot a bejegyzéseinkre érkező hozzászólások moderálására, amennyiben azok:

  • egyéneket, társadalmi csoportokat, kisebbségeket sértő vagy bántó, diszkriminatív, túlzóan obszcén, vulgáris kifejezéseket tartalmazó, jogellenes vagy jogsértő bejegyzések;
  • a hozzászólások és hozzászólók szándékos megzavarására irányulnak;
  • szándékosan félrevezető jellegűek;
  • tisztán politikai tartalmúak;
  • a témához nem kapcsolódó, öncélú, szervezkedésre buzdító megnyilvánulások;
  • sértik mások szerzői, szellemi alkotáshoz fűződő jogait;
  • reklámnak és spamnek, illetve egyéb, rendeltetésellenes felhasználói magatartásnak minősülnek.

Hírbox

 

Alteo

Háború: tünet és eszköz?

2013.09.28. 11:11


20130928_index_sustainablewar.jpg„A háborúk és fegyveres konfliktusok a fenntartható fejlődés legnagyobb visszavetői!” Általános igazságként illik elfogadni a megállapítást, és a maga csupasz általánosságában talán igaz is. Csakhogy (főleg) a modern kor fegyveres konfliktusainak áttekintése nem feltétlenül támasztja alá a fenti kijelentést. Sok esetben ezek a háborúk ugyanis szoros kapcsolatot mutatnak a fenntartható fejlődésre törekvéssel, legalábbis az egyes szembenálló felek esetében. Még akkor is, ha itt most nem az elméleti, hanem nagyon is a gyakorlati fenntartható gazdasági, társadalmi, környezeti fejlődésről beszélünk.

A fegyveres konfliktusok ugyanis gyakran tünetei a fenntartható gazdasági, társadalmi és legritkábban természeti fenntarthatóság elérésére törekvésnek. Természetesen azt feltétlenül le kell szögezni, hogy gyakran ezek a fenntarthatósághoz kapcsolódó eszmei képzetek tévesek és elítélendők. Legyen szó akár a gazdasági fejlődés mindenhatóságába vetett hitről vagy egyes népcsoportok etnikai vagy vallási szembenállásról.

És akkor most sajnos nem tudjuk megúszni, hogy kicsit elmenjünk a demagóg összeesküvés-elméletek irányába. Tegyük fel, hogy minden hivatalos állítással szemben elhisszük: az Egyesült Államokat nem az önzetlen emberbaráti szeretete vezette el anno Irakba, hanem az olajéhség, amit manapság egy esetleges szíriai támadás előtti habozás formájában láthatunk, ami a környező országokban fellelhető olajkészítmények biztosításának vágyából ered. Ezek viszont egyértelműen az ország gazdasági fejlődésének fenntartását szolgáló indokok – nem is beszélve arról, hogy a felhasznált fegyverek újragyártása munkahelyeket tart fent, és növeli a GDP-t is, ráadásul remekül el is lehet adni azokat. Természetesen ez azzal jár, hogy az ellenfél veszít erőforrásaiból, a saját járulékos veszteség pedig eleve be van kalkulálva a tervbe, ugyanis mint tudjuk, áldozat nélkül nincs győzelem.

De hasonló tünetként tekinthetünk a természeti rendszerek fenntartásának célját szolgáló vadorzó-háborúra Afrika szavannáin. Ez utóbbi esetben cél a vadállomány – tehát a természeti erőforrások – megőrzése, amelynek pusztítására egyébként ironikus módon éppen a másik két célrendszer teljes megvalósíthatatlansága ösztönzi a szegénységben élő afrikaiakat.

A háború sok esetben viszont nem tünete – hanem szomorú módon – eszköze a fenntarthatóságra való törekvésnek. A nyilvánvaló gazdasági érdekek teljesítése miatt kirobbantott háborúkon túlmenően, sajnos van egy másik olyan fenntarthatósági célrendszer is, amelynek a fegyveres konfliktusok és a háborús uszítás az egyik leghatásosabb eszköze. Ez nem más, mint a társadalmi fenntarthatóság.

Háború és társadalmi fenntarthatóság

Mint tudjuk, a társadalmi fenntarthatóság egy olyan állapotot ír le, amelyben a társadalom különböző rétegei egy egységes egészet alkotnak, a különböző társadalmi csoportokat nem állítja szembe egymással semmilyen hatalom. Egy ilyen társadalomban megvan a szükséges összetartó erő, hogy megoldjon olyan problémákat, mint a faji, nemi, anyagi, etnikai, politikai vagy éppen vallási ellentétek. Az ilyen társadalom tökéletesen képes kezelni a különböző társadalmi rétegek erőforrásokhoz (oktatás, egészségügy, igazságszolgáltatás) történő eltérő hozzáférhetőségét.

És hogy ez az egység mivel érhető el? Adjunk a népnek egy ellenségképet vagy egy olyan célt, amelynek elérése annyira leköti a különböző a társadalmi rétegek figyelmét, hogy nem érnek rá a problémákkal foglalkozni. És ennek mi lehet az egyik legjobb (és vezetők által sajnos leginkább kedvelt) eszköze? Bizony a háború.

És hogy ennek a megközelítésnek a hátterében milyen képzetek húzódhatnak meg? Bizonyára létezik egyfajta tévesen értelmezett és alapvetően rossz szándékú evolúciós megközelítés, amely szerint, ha már a technika és az orvostudomány fejlettsége nem engedi a természetes szelekciót, akkor majd azt mi emberek megoldjuk, mondjuk egy háborúval. A népirtások döntő többsége legalábbis ezt a téves ideológiát igyekszik a tettek mögé felvonultatni. Azaz, ha az emberi faj már van olyan fejlett, hogy kijátssza „az erős életben marad, a gyenge elpusztul” természeti igazságot, akkor majd egy nemzet/nép/csoport/család megoldja ezt a problémát, és az általa gyengének gondolt (vagy számára éppen veszélyt jelentő) csoport tagjaival végez majd. Merthogy az evolúció nem más, mint erőforrások felhasználásának optimalizálására való törekvése a természetnek, a háború pedig egy eszköz az ember kezében, amivel az erőforrásokat a saját hasznára csoportosíthatja át.

Persze a fegyveres konfliktusok nem csak eszközei, de gyógyítói is lehetnek egyes társadalmi feszültségeknek – és itt most nem a népirtásra kell gondolni! A második világháború például jelentősen hozzájárult az afroamerikai népcsoport integrációjához az Egyesült Államokban. Ennek legjobb példája, hogy a korábban teljesen kirekesztő amerikai haderőnemek elkezdtek nyitni a fekete bőrű lakosság irányába. A kezdetben csak kisegítő szolgálatra alkalmasnak tartott afroamerikaik a háború végére harcoló alakulatokban is szolgálhattak (igaz még általában a csak nekik létrehozott, homogén egységekben, fehér tisztek irányítása alatt). Kétségtelen, hogy a nyitás nem volt azonnali, de a háború felgyorsította ezt a társadalmi integrációt.

A háború és a fenntarthatóság látszólag tehát hiába tökéletesen ellentmondó két fogalom, mint látszik, gyakran kéz a kézben járnak. Természetesen a gondolatmenet nem általánosítható minden egyes háborús vagy ellenséges konfliktusra, ugyanis az ember nem csupán gazdasági, de személyes és elvi indíttatásból is cselekszik, és nem is kell, hogy a másik fél a fenntarthatóság útjába álljon.

A szerző természetesen elutasítja a háborút és a fegyveres konfliktusokat, mint a nemzetek közötti ellentétek megoldásnak eszközét. A bejegyzés célja elsősorban a párbeszédre szólítani az olvasókat, elgondolkoztatni őket a két fogalom közötti (vélt vagy valós) összefüggésekről!



Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!


A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr75537894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A világ duális felépítését az emberiség már rég észrevette, így ismeretes, hogy minden rossznak van jó oldala is, és minden jónak van rossz oldala is. Az, hogy egy - egy jelenséget mikor tekintünk jónak és mikor rossznak, az tőlünk emberektől függ, mi pedig nagyon különbözők vagyunk. Szerintem ezt a dualizmust tükrözi a jin jang, a félhold, a Dávid kereszt vagy az ellentétek egysége és harca megfogalmazás. Ezért csak az mondható, hogy én a háborút, a dualista felfogást ismerve, elítélem és egyértelműen elfogadhatatlannak tartom.
A háború többnyire nem cél, hanem eszköz, tehát nem célszerű keverni, hogy vajon a cél vagy az eszköz az, ami hozzájárul a fenntartható fejlődéshez.

Feltéve, de nem megengedve, hogy az USA valóban az olaj miatt háborúzott Irakban: A cél, vagyis az olajellátás fenntartása nem elősegíti, hanem gátolja a fenntartható fejlődést, ugyanis amíg az olaj viszonylag olcsó, addig kevésbé elszántak az alternatív (többnyire vagy remélhetőleg környzetbarátabb) energiatermelésre irányuló kutatások.

(A palaolaj és palagáz egyelőre ellentmondásos, nincsenek megbízható adatok arról, vajon az eljárás mennyire környezetbarátabb a hagyományos kitermelésnél.)

A háborúk általában is inkább a meglévő erőforrások újraelosztására irányulnak, nem új technológiák kifejlesztésére. Ezért szerintem a háború célja legtöbbször a fenntartható fejlődés ellen hat.

A háború mint eszköz viszont gyakrabban segítheti elő a fenntartható fejlődést, mivel - s ez közhely - a haditechnikai célú kutatásokra lényegében korlátlanul van pénz. Pl. az első atomerőművek is elsősorban haditechniaki céllal épültek, a civil felhasználás eleinte csak melléktermék volt. H anem épülnek meg anno a plutóniumgyártó reaktorok, talán ma nincsenek békés célú atomerőművek sem. (S nem érdemes most azon vitatkozni, mennyire környezetbarát egy atomerőmű, csak ki kell számolni, mennyi szenet kell elégetni ahhoz, hogy kiváltsunk egy atomerőművet.)
@Kovacs Nocraft Jozsefne:" hanem gátolja a fenntartható fejlődést, ugyanis amíg az olaj viszonylag olcsó, addig kevésbé elszántak az alternatív (többnyire vagy remélhetőleg környzetbarátabb) energiatermelésre irányuló kutatások"

Valamit le kel szögezni a Földön soha sem létezett még a természetben sem fenntartható rendszer. Vannak rendszerek amik megközelítik ezt a felfogást, de soha el nem érhetik hiszen a nap mint külső energia forrás mindig jelen lesz.

Amennyiben egy erdőre mint fenntartható rendszerre gondolunk, és azt a társadalomra, vagy gazdaságra vetítjük, akkor az igen súlyos meg állapításokat hozna.

Az energia és a fenntarthatóság. Az előző példából az következhetne, hogy a földnek a végső megoldást az jelenthetné, ha tőle minél messzebbről jönne a nagyon olcsó energia. Ne feledjük, hogy Föld milyen trükköket vett be a Nap által biztosított ingyen energia ellen. Amennyiben az emberek ezt a rendszert kijátszva hoznának le energiát, akkor tovább tetéznék a bajt.

Persze a természetben mindenre látunk megoldást, így az energia felhasználásra is. A megoldás, pedig a sok színűség. Minél több féle helyről szerezük be, annál kisebb problémát okoz lokálisan és globálisan is.
@BigPi: "hiszen a nap mint külső energia forrás mindig jelen lesz."

Éppen ezért nem is a Földet önmagában, hanem a Földet és a Napot együtt kell és szabad egyetlen egységként kezelni. Persze azzal a megkötéssel, hogy a Nap működésébe nem sok beleszólásunk van.

Nem egészen értem, mire célzol az erdőnek a társadalomra való kivetítésével. Szerintem ennek semmi értelme nem lenne, a kettő egészen más.

"Ne feledjük, hogy Föld milyen trükköket vett be a Nap által biztosított ingyen energia ellen."

Ezzel nem értek egyet. A Föld, amennyiben hinni lehet a kutatásoknak, szinte egész történelme során stabilizálni igyekezett a klímáját. A földi élet hajnalán, amikor a Nap luminozitása a mainak csak kb. a 75%-a volt, a maitól erősen eltérő légkör mainál jóval erősebb üvegházhatása biztosította az élet számára kedvező hőmérsékletet. Persze ez szerintem inkább csak szerencsés véletlen, nem pedig egy szabályozó mechanizmus eredménye. Az viszont erősen valószínű, hogy párszáz millió éve az élet maga stabilizálja a földi klímát (elsősorban a légköri szén megkötésével), élet nélkül elviselhetetlen hőség lenne.

"Amennyiben az emberek ezt a rendszert kijátszva hoznának le energiát, akkor tovább tetéznék a bajt."

Kicsit trükkös megfogalmazással azt mondhatnám, hogy a Föld mindig is pontosan annyi (ill. kicsit több) energiát sugárzott ki a világűrbe, mint amennyit a Napból kapott. (A többlet a Föld belsejében zajló radioaktív bomlásból származó hőmennyiség.) De ez csak alapfokú termodinamika, a mi szempontunkból nincs jelentősége.

Az emberiség által felhasznált energia elenyésző töredéke csupán annak, ami a Napból érkezik. A jelenlegi energiafelhasználásnál sem maga a termelődő hő okozza a bajt, hanem az üvegházgázok ezzel kapcsolatos kibocsájtása. Ha tehát pl. az űrbe telepített nagy hatásfokú napelemekből jönne a villamos energia, ezzel akkor sem rontanánk a Föld klímáját, ha a mainak többszörösére nőne az energiafelhasználásunk - ui. nemcsak az üvegházgázok kibocsájtása maradna el, hanem a hőerőművek 50-65%-os hővesztesége is. Egy fokkal rosszabb, de a mainál még így is SOKKAL jobb lenne a fissziós vagy fúziós erőművek elterjedtebb használata, hiszen a hőveszteség megmaradna ugyan, de nem lenne üvegházgáz-kibocsájtás.