IFJ. CHIKÁN ATTILA BLOGJA

Chikansplanet

chikansplanet Fenntarthatóság – gyakorlati megközelítésben. Mitől lesz gazdaságunk, társadalmunk, létezésünk fenntartható? Hogyan egyeztethetők össze a gazdasági, szociális és chikansplanetkörnyezeti szempontok? Ezekre a kérdésekre keresem a választ blogomon. Tartsanak velem, érveljenek, vitázzanak, hiszen egy ember monológjánál sokkal eredményesebb kettő, három, ezer, kétezer ember párbeszéde!

Ifj. Chikán Attila – vállalatvezető, befektetési szakember, energetikai szakértő. Az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. vezérigazgatója, a megújuló energetikai iparág meghatározó képviselője. Szuverén gondolkodó, a társadalomért és a környezetért felelősséget érző értelmiségi.

Blogketrec

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

23. ENSZ klímacsúcs (1) acél (1) Action 2020 (2) adatközpont (1) Afrika (3) afterparty (1) agrárreform (1) AGRI (1) AirCarbon (1) Akvárium (1) állattenyésztés (2) allergia (1) Allianz Aréna (1) alteo (6) ALTEO (4) ALTEO Fenntarthatósági Jelentés (1) ALTEO Group (3) alternatív energia (1) alternatív gáz (1) Amazon (1) Anglia (1) Antarktisz (1) Apple (1) applikációk (1) áramtermelés (1) Arktisz (1) átépítés (1) átláthatóság (1) ATM (1) atomenergia (4) atomkatasztrófa (1) autógyártás (1) autóipar (2) Ázsia (1) Banksy (1) bányászat (1) BCSDH (5) Bécs (1) befektetés (2) beruházás (2) big data (1) biomassza (11) bioüzemanyag (2) Black Friday (1) blockchain (1) Bloomberg (1) BMW (1) BMW i modell (1) Bonn (2) Boris Johnson (1) Borsod (1) Brazília (1) brexit (1) brundtland (2) brüsszel (1) Bundestag (1) c2c (1) CeBIT (1) Chikansplanet (1) COP23 (2) Costa Rica (1) crowdfunding (1) csapvíz (1) csernobil (1) Csernobil (1) csokoládé (1) csomagolóanyagok (3) CSR (1) dagály (1) Dánia (1) David Cameron (1) Decade of Education for Sustainable Development (1) dekarbonizáció (2) Dél-Afrika (1) Déli-sark (1) depóniagáz (1) Desertec (1) diploma (1) divat (1) DNA-elemzés (1) Doha (1) dollars and sense (1) dömping (1) Donald Trump (1) e-hulladék (1) ecodriving (1) éghajlatváltozás (1) egyenlőtlenség (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Arab Emirátusok (1) Egyesült Királyság (1) Eiffel-torony (1) elektromos autó (6) elektromos autózás (2) elektronikus kereskedelem (1) elelktromos autó (1) élelmiszer (2) élelmiszeripar (5) élelmiszerpazarlás (4) élelmiszertermelés (7) elemek (1) ellátásbiztonság (2) előrejelzés (1) Élő Bolygónk (1) emberiség (2) emissziókereskedelem (1) enegiamegtakarítás (2) energetika (4) energetikai (1) energetikai befektetések (1) energia (2) energiaárak (7) energiafelhasználás (3) energiafogyasztók (1) energiahatékonyság (4) energiahatékony ház (1) energiapiac (1) energiapolitika (47) energiaszámla (1) energiatakarékos (1) energiatakarékosság (27) energiatakarékossági világnap (1) energiatárolás (5) energiatermelés (52) energiewende (2) ENSZ (11) ensz (2) ENSZ klímacsúcs (2) építészet (1) építkezés (2) épületenergetika (7) erdőgazdálkodás (4) erdőirtás (1) erőművek (3) esco (2) Észak-Afrika (1) etilén (1) étterem (1) eu (1) EU (7) Európai Bizottság (5) Európai Faipari Szövetség (1) Európai Fejlesztési Bank (1) Európai Unió (3) eu ets (1) evolúció (1) externális költségek (1) e hulladék (1) fa (2) Facebook (2) faház (1) fair foglalkoztatás (1) fajhő (1) fakitermelés (3) FAO (1) fehér könyv (1) Felsődobsza (1) felsőoktatás (1) felújítás (1) fenntarhatóság (24) fenntartható (3) Fenntarthatóság (3) fenntarthatóság (95) fenntarthatósági célok (1) fenntarthatósági jelentés (1) Fenntarthatósági Nap (1) fenntarthatósági oktatás (1) fenntarthatósági paradigma (26) fenntarthatóság a filmekben (1) fenntartható építészet (3) fenntartható fejlődés (80) fenntartható filmgyártás (1) fenntartható növekedés (2) fenntartható utazás (1) fenntartható vállalatvezetés (31) fényszennyezés (1) fesztivál (2) fiatalok (2) filmipar (1) FMCG (1) Foci (1) fogyasztás (1) földgáz (2) Föld órája (1) Forma 1 (1) fotovoltaikus energiatermelés (25) fukusima (1) fűrészpor (1) futás (1) Futball (1) fűtés (1) fúziós energia (1) GAMF (1) gasztronómia (5) gazdasági cél (40) gazdasági növekedés (27) Gazprom (1) gender-kérdés (1) geotermia (4) geotermikus energia (1) Gibárt (1) gki (1) globális célok (1) globális felmelegedés (5) Google (2) grafén (1) Greendex (1) green bonds (1) Green Friday (1) gyapot (1) háború (1) halászat (1) hálózatok (1) hasznosítás (1) hatékonyság (2) Hawaii (1) háztartási méretű kiserőmű (1) hedonista fenntarthatóság (1) hidroenergetika (1) hidrogén (1) hidrosztatikus repesztés (1) hőenergia (1) Hoho Wien (1) Hollywood (1) homok (1) hőtermelés (1) HR (1) hulladék (4) hulladékégetés (2) hulladékfeldolgozás (2) hulladékfeldolhozás (1) hulladékgyűjtés (3) hulladékhasznosítás (18) hulladékhő (1) hulladékok hasznosítása (1) hullámkarton (1) humánerőforrás (1) hurrikán (1) húsipar (3) húsvét (1) ian cheshire (1) IEF (1) igazságtalanság (1) India (1) infografika (1) informatika (1) infrastruktúra (1) ingatlan (1) innováció (5) interkonnektor (1) internet (1) IRENA (1) IT (1) italfogyasztás (1) ivóvíz (2) Jason deCaires Taylor (1) javítás (1) jégtakarók olvadása (1) jevons paradoxon (1) jövő energiája (1) Kalifornia (1) kampány (1) Kanada (1) kapcsolt energiatermelés (1) karbonadó (1) karbonsemleges (1) károsanyag-kibocsátás (2) katalizálás (1) kávé (1) Kecskeméti Főiskola (1) Kenya (1) keop (2) kérdések (1) kerékpározás (1) készletmenedzsment (1) kibocsátáscsökkentés (4) Kína (8) kína (1) kísérőgáz (1) kiserőmű (1) klímacsúcs (1) klímakutatók (2) klímamodell (2) klímapolitika (5) klímaváltozás (15) klímavédelem (56) klímavédelmi célok (2) klímkonferencia (1) kogeneráció (1) kommunikáció (1) komposztálás (1) kőolaj (2) kőolajár (1) körforgásos gazdaság (1) környezeti cél (42) környezeti teljesítmény (2) környezetkímélő technológia (1) környezetszennyezés (3) környezettudatos (4) környezetvédelem (4) közlekedés (1) közlekedés elektrifikációja (1) közösségi erőmű (2) közösségi közlekedés (1) Közös Agrárpolitika (1) különadók (1) kutatás (2) labdarúgás (3) lapát nélküli szélerőmű (1) Las Vegas (1) lebomlási idő (1) légi közlekedés (1) LEGO (1) légszennyezés (2) Live Earth (1) logisztika (1) lokalitás (2) London (1) luxuscikkek (1) magma (1) magyar (1) Magyarország (1) Manchester United (1) Marokkó (1) maslow piramis (1) megtérülés (1) megújuló (1) megújulóenergetika (24) megújuló energiaforrások (95) megújuló források (1) mélyszegénység (1) METÁR (2) metró (1) mezőgazdaság (3) Michael Green (1) mikroműanyag (1) mobiltelefonok (1) modern (1) motorsport (1) mozgási energia (1) műanyag (6) műanyaggyártás (3) műemlék (1) műhús (1) munkaerőpiac (4) mutáns enzim (1) művészet (2) nabucco (1) Nagy-Britannia (2) napelem (7) napelemek (6) napenergia (46) napfogyatkozás (1) napsütés (1) napszél (1) NASA (1) nemek közötti egyenlőség (1) Németország (3) nemzetközi energiaügynökség (1) nevelés (1) Noma (1) nonprofit (1) Norvégia (1) nukleáris energia (3) nyár (1) nyári időszámítás (1) Obama (1) óceánok (1) Ocean Cleanup (1) Ocean sole (1) offshore szélerőműpark (2) ökolábnyom (1) okostérkő (1) okos megoldások (2) okos városok (1) oktatás (4) Olaszország (1) olimpia (1) óraátállítás (1) palack (2) palagáz (1) palaolaj (1) pamuttőzsde (1) panda power plant (1) párizsi klímaegyezmény (2) pellet (1) pénzügyi rendszer (2) pénzügyi válság (1) PET-palack (3) pirolízis (1) polietilén (1) polimerek (1) portfol (1) portfolioblogger (269) Premier League (1) Product Environmental Footprint (1) PVC (1) recycling (1) régiók (1) REN21 (1) rendezvény (1) Repair Café (1) republikánus (1) rezsicsökkentés (1) ritka földfémek (1) ruhaipar (3) Sandy (1) SGD16 (1) Skócia (1) smart-grids (1) Smartinvest (1) smart city (2) Smart Energy Management (1) sör (1) sport (3) stadion (1) Stadion (1) Stanford (1) start up (1) stratégia (1) szállítmányozás (2) szegénység (1) szélenergia (41) szélerőmű (2) szélerőművek (2) szélturbina (2) szén (1) szén-dioxid-kibocsátás (8) széndioxid (3) szénerőmű (2) szerverparkok (1) szívószál (1) szmog (1) szolártechnológia (1) tájékozódás (1) találmány (1) tandíj (1) tanyavillamosítás (1) társadalmi cél (43) társadalmi vállalkozások (1) társadalom (1) távhő (1) technológia (1) tehetségek (1) termálmetán (1) textíliák (1) textilipar (3) Tiszta Energia Terv (1) tisztességes foglalkoztatás (1) tömegközlekedés (1) Transzparencia (1) Trónok harca (1) tudatos fogyasztás (3) túlhalászás (1) turbinák (1) turizmus (1) újrahasznosítás (5) uniós költségvetés (1) urbánus (1) urban mining (1) USA (6) utazás (1) üvegházhatás (1) vállalati haszon (1) vállalatok (37) városfejlesztés (1) városfelesztés (1) vásárlás (1) vasúti szállítás (1) verseny (1) világítás (1) villanyautó (1) virtuális erőmű (1) víz (1) vízenergia (6) vízerőmű (2) vizes vb (1) vízgazdálkodás (6) vízvilághét2018 (1) vortex bladeless (1) Warren Buffett (1) WBCSD (3) WHO (1) william stanley jevons (1) workshop (1) World Energy Investment 2017 (1) WTE (1) WTO (1) WWF (1) zacskó (1) zajszennyezés (1) zöld energia (1) zöld forradalom (1) zöld könyv (1) zöld kötvény (1) zöld technológiák (2) Címkefelhő

Házszabály

Olvasóink szabad vélemény-nyilvánítási jogát tiszteletben tartva, fenntartjuk a jogot a bejegyzéseinkre érkező hozzászólások moderálására, amennyiben azok:

  • egyéneket, társadalmi csoportokat, kisebbségeket sértő vagy bántó, diszkriminatív, túlzóan obszcén, vulgáris kifejezéseket tartalmazó, jogellenes vagy jogsértő bejegyzések;
  • a hozzászólások és hozzászólók szándékos megzavarására irányulnak;
  • szándékosan félrevezető jellegűek;
  • tisztán politikai tartalmúak;
  • a témához nem kapcsolódó, öncélú, szervezkedésre buzdító megnyilvánulások;
  • sértik mások szerzői, szellemi alkotáshoz fűződő jogait;
  • reklámnak és spamnek, illetve egyéb, rendeltetésellenes felhasználói magatartásnak minősülnek.

Hírbox

 

Alteo

 

Egyre több produkció születik a fenntarthatósági paradigmák figyelembevételével

067_index_sustainablemovies.pngDigitális átállás: nem, most nem a magyarországi analóg televíziózás korszakának végéről esik majd szó, hanem a technikailag folyamatosan megújuló filmiparról és hatásairól. Míg a földfelszíni műsorsugárzás átalakulása a Föld egyes országaiban több éves különbségekkel megy végbe, addig a filmiparban észlelhető változások globális méreteket öltenek, hatásuk pedig rövid időn belül érezhető a hazai mozikban is. Mivel a mozgókép szinte minden ember életének valamilyen formában fontos része, nem lehet elmenni amellett, hogy egy fenntarthatósági kérdéseket feszegető blogon ne beszéljünk a filmipar fenntarthatósági törekvéseiről.

Amikor meghalljuk a „filmipar” kifejezést, gyakran bele sem gondolunk, hogy ténylegesen egy iparágról van szó. Sokan egyszerűen mint a mély tartalommal rendelkező művészi filmek ellenlábasára, az egymást másoló futószalagfilmek összefoglaló nevére asszociálnak. Pedig az ipar itt nagyon is helytálló kifejezés. A filmgyártás végterméke a film (még ha nem is kézzelfogható), az általa nyújtott szolgáltatás pedig a szórakoztatás.

Gondoljunk csak bele: ahhoz, hogy egy több tíz- vagy százmillió dolláros költségvetésű akciófilm létrejöjjön, mennyi legyártott kellékre, díszletelemre, gépre, járműre, a robbanásokhoz használt anyagra van szükség, mennyi ember (akit utaztatni, étkeztetni kell) együttműködése, szervezett munkája áll a háttérben. Évente több milliárd dollárt költ ez az „ipar” az emberek szórakoztatására – és persze a „termelők” saját hasznának növelésére.

A kérdés ami az utóbbi időben egyre inkább foglalkoztatott az, hogy vajon a nagy stúdiók és filmkészítő cégek törekednek-e arra, hogy a költségeket, illetve az anyagfelhasználást és környezeti hatásokat a lehető legnagyobb mértékben redukálják, vagy inkább azt a pazarló szemléletet ültetik át a gyakorlatba, amelyet mi itthon elsősorban a bulvárhírek révén magunk elé képzelünk.

Kezdjünk egy érdekes adattal: a Californiai Egyetem egy 2006-os kutatása kimutatta, hogy a filmipar az USA-ban a legnagyobb környezetszennyezők között van jelen. Megelőzte például a repülőgép-, a félvezetőgyártást, a ruha-, illetve a szállodaipart is. A felmérésben vizsgált szereplők közül csupán a kőolajtermelés van rosszabb hatással a környezetre a filmgyártásnál.

Ebből az időszakból nagyon kevés olyan példáról tudunk, amely a filmes döntéshozók környezettudatosságát támasztaná alá, szerencsére viszont akad egy-kettő: az éppen a klímaváltozásról szóló, 2004-ben bemutatott Holnapután című katasztrófafilm rendezője, Roland Emmerich 200 ezer dollárt költött faültetésre, hogy ellensúlyozza azt a kb. 10 ezer tonnányi szén-dioxidot, amelyet a forgatáson használt generátorok, járművek és egyéb gépek préseltek ki magukból. A filmre összesen egyébként 125 millió dollárt költöttek, ami azt jelenti, hogy a faültetés a büdzsé kevesebb mint 0,2%-át tenné ki, ha a rendezőnek nem a saját zsebébe kellett volna nyúlnia. Megkockáztatom, hogy ilyen összegeknél észre se vennék ezt a kiadást, ha része lenne a stúdió által rendelkezésre bocsátott keretösszegnek (főleg annak tudatában, hogy az adatok szerint a film összbevétele meghaladta az 500 millió dollárt).

Manapság havonta több 100 millió dollárba kerülő film készül, és egyáltalán nem biztos, hogy a kiadások 0,2%-át maradéktalanul hasznosan költenék el. A forgatásokon dolgozó emberek közül sokan elmondják, hogy gyártás közben jellemző a pazarlás. Suzanne Bier dán filmrendezőnő első hollywoodi filmjének londoni bemutatóján például azt nyilatkozta, hogy a forgatáson állandóan rendelkezésére állt egy teherautónyi speciális kameralencse. Így ha éppen használni akart egy darabot, nem kellett a forgatási napot megelőző éjszaka rohangálnia a beszerzésért. Ez azt jelenti, hogy akkor is követte őt egy egész teherautó egyik forgatási helyszínről a másikra, amikor nem is volt rá szüksége. És Hollywoodra alighanem éppen ez a legjellemzőbb: a felhalmozás.

Szerencsére Hollywood nem 100%-ban szemellenzős döntéshozókból áll, de sajnos a környezettudatosság csak akkor jelenik meg produkció gyártása közben, ha egy rendező vagy sztár felszólal mellette. Jó példák a Sziriana, A születés vagy Al Gore globális felmelegedésről szóló dokumentumfilmje, a Kellemetlen igazság. E filmek gyártása közben folyamatosan mérték a szennyező anyagok kibocsátását, hogy egyrészt csökkenteni, másrészt ellensúlyozni tudják azt. A környezetre káros tevékenység viszont sajnos akkor sem áll meg, amikor a film elkészül, ugyanis a marketingkampány során sztárok és stábok tucatjai utazzák körbe a világot, hogy promotálják legfrissebb művüket.

Követendő példa lehet viszont a Mátrix-trilógia 2. és 3. része. A forgatáson felhasznált díszletelemek 97,5%-át újrahasznosították (ez 11 ezer tonna acélt, fát és betont jelent), 37 teherautónyi fát pedig elszállították Mexikóba, hogy a szegény családokat segítsék meg építőanyagokkal.

A szennyezőanyagok visszaszorítása, a díszletanyagok újrahasznosítása vagy a felhalmozás mértékének csökkentése mellett több lehetőség is akad még a filmipar számára, hogy minden tekintetben – társadalmi, környezeti, gazdasági módon – fenntartható elvek szerint működjön. Például ha az étkeztetést catering cégek alkalmazása helyett helyi éttermekben oldanák meg csökkenne a hulladéktermelés és az élelempazarlás, ha a lehető legtöbb jelenetet stúdiókban, belső helyszíneken forgatnák le, ha az utaztatást hibrid autókkal és a világítást nem generátorokkal oldanák meg, tovább lehetne csökkenteni az ökológiai lábnyomot. Ráadásul a változtatások nagy része még csökkenthetné a kiadásokat is.

Szerencsére manapság egyre jellemzőbb a „zöld gondolkodás”. Több ország is híve lett a fenntarthatóság elvének, ami már a filmgyártás területén is érzékelhető. Hogy néhány példát említsünk: Belgiumban például az összes támogatásra pályázó filmtervnek tartalmaznia kell egy előzetes számítást a várható szén-dioxid-kibocsátásokról, de Franciaország is bevezetett egy hasonló rendszert. Németországban elindították a Green Shooting Card („Zöld Forgatási Kártya”) nevű kezdeményezést, amely több fenntarthatósági tanácsot is tartalmaz a filmkészítők számára. Új-Zéland erősen ellenőrzi azon produkciós cégek tevékenységének környezettudatosságát, amelyek az ország területén forgatnak.

A hollywoodi stúdiók sem lóghatnak ki sokáig a sorból: A Karib-tenger kalózai, A majmok bolygója: Lázadás vagy A hobbit is a zöld filmtervek között szerepelt. Egy ilyen szuperprodukció egymaga több mint 600 tonna hulladékot termel, amely akár 92 százalékkal is csökkenthető újrahasznosítással. Ráadásul a stúdió költségei is nagymértékben csökkennek.

A végére két olyan forradalminak tekinthető technikai újításról érdemes beszélni, amelyek nagy befolyással lehetnek a filmiparra. Az egyik az egyre népszerűbbé váló 3D nyomtató. Úgy kell elképzelni, mint egy sima lézernyomtatót, azzal a különbséggel, hogy nem egy kétdimenziós papírlapon látjuk viszont a számítógépbe táplált információt, hanem kézzelfogható tárgyként. Porból vagy polimerekből szinte bármilyen formájú testet létre lehet hozni a segítségével, csupán kell valaki, aki ügyesen megtervezi a formáját.

Nemrég olvastam, hogy A hobbit című filmhez a fegyvereket és néhány kiegészítő ruhadarabot ilyen 3D nyomtatókkal készítették. Természetesen nem vitathatók el a negatív hatások (anyaghulladék), de érdemes pár szót szólni a pozitív hozadékokról. Az egyébként több különböző országban legyártott, esetleg egy harmadik országban összeszerelt kellék előállítási és szállítási folyamatok kártékony hatásai redukálhatók. Egy ilyen nyomtatóval akár a stúdió szomszédságában is legyártható a korábban csak a tengerentúlon elkészíttethető tárgy, nem is beszélve a pótlás sebességéről.

A másik fontos újítás a digitalizáció. A celluloid filmek felszámolása, egy évszázados hagyomány lecserélése. Elfelejthetjük azt a folyamatot, amely során a kész filmek húszkilós csomagokban, több ezer méter hosszú filmszalagokon kerüljenek a forgalmazókhoz és a mozikhoz. Helyette tenyérnyi nagyságú adathordozókon vagy műholdas kapcsolat segítségével lebonyolítható a továbbítás. Az előállítás is jóval olcsóbb, hiszen korábban minden egyes kópia gyártási költsége többszázezer forintos tételt jelentett, és a cellulóz-triacetátot tartalmazó filmszalagok tárolási problémája is megoldódhat. A kulturális előnyökről nem is beszélve: a filmek ezáltal sokkal tovább fennmaradhatnak, így a száz évvel később élő leszármazottaink már nem fognak úgy járni, mint mi a 19. század fordulóján készült némafilmekkel.

Talán látható, hogy a filmipar azonkívül, hogy egyre jobban odafigyel saját tevékenységének következményeire, fejlesztései nyomán is elősegíti a fenntartható fejlődés előmozdítását. Sajnos ahhoz még sok idő kell, hogy a filmipar azonosuljon ezzel az elvvel, de a cél érdekében már az is előrelépésnek számít, ha felismerik a környezettudatosságban rejlő költséghatékony módszereket, vagy legalább a környezettudatos társadalom megítélését szem előtt tartják.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!


A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr145412949

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.