IFJ. CHIKÁN ATTILA BLOGJA

Chikansplanet

chikansplanet Fenntarthatóság – gyakorlati megközelítésben. Mitől lesz gazdaságunk, társadalmunk, létezésünk fenntartható? Hogyan egyeztethetők össze a gazdasági, szociális és chikansplanetkörnyezeti szempontok? Ezekre a kérdésekre keresem a választ blogomon. Tartsanak velem, érveljenek, vitázzanak, hiszen egy ember monológjánál sokkal eredményesebb kettő, három, ezer, kétezer ember párbeszéde!

Ifj. Chikán Attila – vállalatvezető, befektetési szakember, energetikai szakértő. Az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. vezérigazgatója, a megújuló energetikai iparág meghatározó képviselője. Szuverén gondolkodó, a társadalomért és a környezetért felelősséget érző értelmiségi.

Blogketrec

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

23. ENSZ klímacsúcs (1) acél (1) Action 2020 (2) adatközpont (1) Afrika (3) afterparty (1) agrárreform (1) AGRI (1) AirCarbon (1) Akvárium (1) állattenyésztés (2) allergia (1) Allianz Aréna (1) alteo (6) ALTEO (4) ALTEO Fenntarthatósági Jelentés (1) ALTEO Group (3) alternatív energia (1) alternatív gáz (1) Amazon (1) Anglia (1) Antarktisz (1) Apple (1) applikációk (1) áramtermelés (1) Arktisz (1) átépítés (1) átláthatóság (1) ATM (1) atomenergia (4) atomkatasztrófa (1) autógyártás (1) autóipar (2) Ázsia (1) Banksy (1) bányászat (1) BCSDH (5) Bécs (1) befektetés (2) beruházás (2) big data (1) biomassza (11) bioüzemanyag (2) Black Friday (1) blockchain (1) Bloomberg (1) BMW (1) BMW i modell (1) Bonn (2) Boris Johnson (1) Borsod (1) Brazília (1) brexit (1) brundtland (2) brüsszel (1) Bundestag (1) c2c (1) CeBIT (1) Chikansplanet (1) COP23 (2) Costa Rica (1) crowdfunding (1) csapvíz (1) csernobil (1) Csernobil (1) csokoládé (1) csomagolóanyagok (3) CSR (1) dagály (1) Dánia (1) David Cameron (1) Decade of Education for Sustainable Development (1) dekarbonizáció (2) Dél-Afrika (1) Déli-sark (1) depóniagáz (1) Desertec (1) diploma (1) divat (1) DNA-elemzés (1) Doha (1) dollars and sense (1) dömping (1) Donald Trump (1) e-hulladék (1) ecodriving (1) éghajlatváltozás (1) egyenlőtlenség (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Arab Emirátusok (1) Egyesült Királyság (1) Eiffel-torony (1) elektromos autó (6) elektromos autózás (2) elektronikus kereskedelem (1) elelktromos autó (1) élelmiszer (2) élelmiszeripar (5) élelmiszerpazarlás (4) élelmiszertermelés (7) elemek (1) ellátásbiztonság (2) előrejelzés (1) Élő Bolygónk (1) emberiség (2) emissziókereskedelem (1) enegiamegtakarítás (2) energetika (4) energetikai (1) energetikai befektetések (1) energia (2) energiaárak (7) energiafelhasználás (3) energiafogyasztók (1) energiahatékonyság (4) energiahatékony ház (1) energiapiac (1) energiapolitika (47) energiaszámla (1) energiatakarékos (1) energiatakarékosság (27) energiatakarékossági világnap (1) energiatárolás (5) energiatermelés (52) energiewende (2) ENSZ (11) ensz (2) ENSZ klímacsúcs (2) építészet (1) építkezés (2) épületenergetika (7) erdőgazdálkodás (4) erdőirtás (1) erőművek (3) esco (2) Észak-Afrika (1) etilén (1) étterem (1) eu (1) EU (7) Európai Bizottság (5) Európai Faipari Szövetség (1) Európai Fejlesztési Bank (1) Európai Unió (3) eu ets (1) evolúció (1) externális költségek (1) e hulladék (1) fa (2) Facebook (2) faház (1) fair foglalkoztatás (1) fajhő (1) fakitermelés (3) FAO (1) fehér könyv (1) Felsődobsza (1) felsőoktatás (1) felújítás (1) fenntarhatóság (24) fenntartható (3) Fenntarthatóság (3) fenntarthatóság (95) fenntarthatósági célok (1) fenntarthatósági jelentés (1) Fenntarthatósági Nap (1) fenntarthatósági oktatás (1) fenntarthatósági paradigma (26) fenntarthatóság a filmekben (1) fenntartható építészet (3) fenntartható fejlődés (80) fenntartható filmgyártás (1) fenntartható növekedés (2) fenntartható utazás (1) fenntartható vállalatvezetés (31) fényszennyezés (1) fesztivál (2) fiatalok (2) filmipar (1) FMCG (1) Foci (1) fogyasztás (1) földgáz (2) Föld órája (1) Forma 1 (1) fotovoltaikus energiatermelés (25) fukusima (1) fűrészpor (1) futás (1) Futball (1) fűtés (1) fúziós energia (1) GAMF (1) gasztronómia (5) gazdasági cél (40) gazdasági növekedés (27) Gazprom (1) gender-kérdés (1) geotermia (4) geotermikus energia (1) Gibárt (1) gki (1) globális célok (1) globális felmelegedés (5) Google (2) grafén (1) Greendex (1) green bonds (1) Green Friday (1) gyapot (1) háború (1) halászat (1) hálózatok (1) hasznosítás (1) hatékonyság (2) Hawaii (1) háztartási méretű kiserőmű (1) hedonista fenntarthatóság (1) hidroenergetika (1) hidrogén (1) hidrosztatikus repesztés (1) hőenergia (1) Hoho Wien (1) Hollywood (1) homok (1) hőtermelés (1) HR (1) hulladék (4) hulladékégetés (2) hulladékfeldolgozás (2) hulladékfeldolhozás (1) hulladékgyűjtés (3) hulladékhasznosítás (18) hulladékhő (1) hulladékok hasznosítása (1) hullámkarton (1) humánerőforrás (1) hurrikán (1) húsipar (3) húsvét (1) ian cheshire (1) IEF (1) igazságtalanság (1) India (1) infografika (1) informatika (1) infrastruktúra (1) ingatlan (1) innováció (5) interkonnektor (1) internet (1) IRENA (1) IT (1) italfogyasztás (1) ivóvíz (2) Jason deCaires Taylor (1) javítás (1) jégtakarók olvadása (1) jevons paradoxon (1) jövő energiája (1) Kalifornia (1) kampány (1) Kanada (1) kapcsolt energiatermelés (1) karbonadó (1) karbonsemleges (1) károsanyag-kibocsátás (2) katalizálás (1) kávé (1) Kecskeméti Főiskola (1) Kenya (1) keop (2) kérdések (1) kerékpározás (1) készletmenedzsment (1) kibocsátáscsökkentés (4) Kína (8) kína (1) kísérőgáz (1) kiserőmű (1) klímacsúcs (1) klímakutatók (2) klímamodell (2) klímapolitika (5) klímaváltozás (15) klímavédelem (56) klímavédelmi célok (2) klímkonferencia (1) kogeneráció (1) kommunikáció (1) komposztálás (1) kőolaj (2) kőolajár (1) körforgásos gazdaság (1) környezeti cél (42) környezeti teljesítmény (2) környezetkímélő technológia (1) környezetszennyezés (3) környezettudatos (4) környezetvédelem (4) közlekedés (1) közlekedés elektrifikációja (1) közösségi erőmű (2) közösségi közlekedés (1) Közös Agrárpolitika (1) különadók (1) kutatás (2) labdarúgás (3) lapát nélküli szélerőmű (1) Las Vegas (1) lebomlási idő (1) légi közlekedés (1) LEGO (1) légszennyezés (2) Live Earth (1) logisztika (1) lokalitás (2) London (1) luxuscikkek (1) magma (1) magyar (1) Magyarország (1) Manchester United (1) Marokkó (1) maslow piramis (1) megtérülés (1) megújuló (1) megújulóenergetika (24) megújuló energiaforrások (95) megújuló források (1) mélyszegénység (1) METÁR (2) metró (1) mezőgazdaság (3) Michael Green (1) mikroműanyag (1) mobiltelefonok (1) modern (1) motorsport (1) mozgási energia (1) műanyag (6) műanyaggyártás (3) műemlék (1) műhús (1) munkaerőpiac (4) mutáns enzim (1) művészet (2) nabucco (1) Nagy-Britannia (2) napelem (7) napelemek (6) napenergia (46) napfogyatkozás (1) napsütés (1) napszél (1) NASA (1) nemek közötti egyenlőség (1) Németország (3) nemzetközi energiaügynökség (1) nevelés (1) Noma (1) nonprofit (1) Norvégia (1) nukleáris energia (3) nyár (1) nyári időszámítás (1) Obama (1) óceánok (1) Ocean Cleanup (1) Ocean sole (1) offshore szélerőműpark (2) ökolábnyom (1) okostérkő (1) okos megoldások (2) okos városok (1) oktatás (4) Olaszország (1) olimpia (1) óraátállítás (1) palack (2) palagáz (1) palaolaj (1) pamuttőzsde (1) panda power plant (1) párizsi klímaegyezmény (2) pellet (1) pénzügyi rendszer (2) pénzügyi válság (1) PET-palack (3) pirolízis (1) polietilén (1) polimerek (1) portfol (1) portfolioblogger (269) Premier League (1) Product Environmental Footprint (1) PVC (1) recycling (1) régiók (1) REN21 (1) rendezvény (1) Repair Café (1) republikánus (1) rezsicsökkentés (1) ritka földfémek (1) ruhaipar (3) Sandy (1) SGD16 (1) Skócia (1) smart-grids (1) Smartinvest (1) smart city (2) Smart Energy Management (1) sör (1) sport (3) stadion (1) Stadion (1) Stanford (1) start up (1) stratégia (1) szállítmányozás (2) szegénység (1) szélenergia (41) szélerőmű (2) szélerőművek (2) szélturbina (2) szén (1) szén-dioxid-kibocsátás (8) széndioxid (3) szénerőmű (2) szerverparkok (1) szívószál (1) szmog (1) szolártechnológia (1) tájékozódás (1) találmány (1) tandíj (1) tanyavillamosítás (1) társadalmi cél (43) társadalmi vállalkozások (1) társadalom (1) távhő (1) technológia (1) tehetségek (1) termálmetán (1) textíliák (1) textilipar (3) Tiszta Energia Terv (1) tisztességes foglalkoztatás (1) tömegközlekedés (1) Transzparencia (1) Trónok harca (1) tudatos fogyasztás (3) túlhalászás (1) turbinák (1) turizmus (1) újrahasznosítás (5) uniós költségvetés (1) urbánus (1) urban mining (1) USA (6) utazás (1) üvegházhatás (1) vállalati haszon (1) vállalatok (37) városfejlesztés (1) városfelesztés (1) vásárlás (1) vasúti szállítás (1) verseny (1) világítás (1) villanyautó (1) virtuális erőmű (1) víz (1) vízenergia (6) vízerőmű (2) vizes vb (1) vízgazdálkodás (6) vízvilághét2018 (1) vortex bladeless (1) Warren Buffett (1) WBCSD (3) WHO (1) william stanley jevons (1) workshop (1) World Energy Investment 2017 (1) WTE (1) WTO (1) WWF (1) zacskó (1) zajszennyezés (1) zöld energia (1) zöld forradalom (1) zöld könyv (1) zöld kötvény (1) zöld technológiák (2) Címkefelhő

Házszabály

Olvasóink szabad vélemény-nyilvánítási jogát tiszteletben tartva, fenntartjuk a jogot a bejegyzéseinkre érkező hozzászólások moderálására, amennyiben azok:

  • egyéneket, társadalmi csoportokat, kisebbségeket sértő vagy bántó, diszkriminatív, túlzóan obszcén, vulgáris kifejezéseket tartalmazó, jogellenes vagy jogsértő bejegyzések;
  • a hozzászólások és hozzászólók szándékos megzavarására irányulnak;
  • szándékosan félrevezető jellegűek;
  • tisztán politikai tartalmúak;
  • a témához nem kapcsolódó, öncélú, szervezkedésre buzdító megnyilvánulások;
  • sértik mások szerzői, szellemi alkotáshoz fűződő jogait;
  • reklámnak és spamnek, illetve egyéb, rendeltetésellenes felhasználói magatartásnak minősülnek.

Hírbox

 

Alteo

Üres Tányér Hadművelet

2013.06.14. 09:52


A Földön 870 millió ember alultáplált, miközben az ENSZ becslése szerint a megtermelt élelmiszer közel fele a kukában végzi!

20130614_index_chikanspl_62.jpgNövekvő élelmiszerpazarlás veszélyezteti a fenntartható fejlődést! – a problémára legutóbb a kínai agrártudományi egyetem kutatása hívta fel a figyelmet. Nem véletlenül, a kínai tudományos akadémia geográfia intézetének ezzel párhuzamos felmérése szerint a hamarosan a világ legnagyobb fogyasztói társadalmává váló távol-keleti országban az ételpazarlás jelentősen visszavetheti az (amúgy sem világbajnok) zöldgazdasági folyamatok kiteljesedését, és akár a gazdasági fejlődést is. És nem csak náluk. Európában és az Egyesült Államokban évente 100-110 kilogramm ételt pazarolunk el, dobunk a szemétbe fejenként.

A kínai nemzeti gabonaadminisztrációs hivatal (ott ilyen is van) adatai szerint az országban évente több mint 200 milliárd jüan (7400 milliárd forint!) értékű élelmiszer megy pocsékba. Ez 80 milliárd kilogramm gabona értéke, amelyből évente körülbelül 250 millió embert lehetne etetni.

Már maguk a fenti adatok is elborzasztóak, de az élelmiszerpazarlás gazdaságra történő legnagyobb negatív hatása mégis az, hogy azok az erőforrások – energiahordozók, gépek, kemikáliák, munkaóra –, amelyeket a később szemétben landoló élelmiszerek előállítására használnak, azt voltaképpen más termékek gyártása során is fel lehetne használni. Így viszont majdhogynem duplán hiányoznak a gazdasági értékláncból. Arról nem is beszélve, hogy előállításukhoz jelentős üvegházhatású gázkibocsátás is társul.

Ezt felismerve indított a kínai kormány múlt év végén egy élelmiszer-takarékossági kampányt, amelynek célzottjai a háztartások és a hulladék jelentős részét termelő éttermek. Ez utóbbiak főleg az elmúlt évtized urbanizációs trendjének révén léptek előre jelentőset a nagypazarlók listáján.

Nem csak Kínát érinti a probléma

A probléma nem csak Kínában jelent egyre nagyobb gondokat. A nemzetközi kutatások kimutatták, hogy globális szinten az emberi fogyasztásra megtermelt élelmiszerek egyharmada elvész vagy hulladékként végzi a termeléstől a fogyasztásig vezető úton. Ez írd és mondd 1,3 milliárd tonna élelmiszer!

A legrosszabbak ebből a szempontból a gazdag, fogyasztói társadalmak tagjai. Miközben Európában és Észak-Amerikában 95-115 kilogramm élelmiszer vész el vagy megy kárba fejenként, addig Afrikában és Dél- Ázsiában ez az érték mindössze 6-11 kilogramm körül alakul.

Érdekes, de persze érthető az a megfigyelés is, hogy a fejlett országokban az életútját hulladékként végző élelmiszerek aránya a nagyobb – azaz a már feldolgozott és fogyasztásra késszé tett élelmiszer kerül a frizsiderből vagy a tányérunkból a szemétbe. Ezzel szemben a fejlődő országok esetében a termelés (betakarítás közben elvesző termény) és a feldolgozás (szállítás, tárolás, raktározás, stb.) során vész el az élelmiszerek jelentős része.

chikan_abra_62_20130611.jpg 

Amerika is megelégelte a pazarlást

Az Egyesült Államok mezőgazdasági minisztériuma is elindította a maga a programját az élelmiszerpazarlás visszaszorítására. A tárca szerint személyenként napi 1400 kalória és évi 400 dollár vész kárba, ami azt jelenti, hogy évente 31 millió tonna élelmiszer-hulladékot szállítanak a szeméttelepekre. A pazarlás mértéke a hetvenes évek óta 50 százalékkal nőtt az Egyesült Államokban. A minisztériumi fellépés egyik színtere az iskolai pazarlás elleni küzdelem lesz, de indítanak húskomposztálási kísérleteket is, valamint megpróbálják megkönnyíteni a cégeknek, hogy selejtezés helyett eladományozzák a tévesen felcímkézett hústermékeket és az olyan importált élelmiszereket, amelyek nem minden szempontból felelnek meg a szigorú minőségi előírásoknak. Becslések szerint az Egyesült Államokban megtermelt energia 2 százalékát a később elpazarolt élelmiszer előállítására fordítják.

Mit lehet tenni?

Miközben a fejlődő térségekben elsősorban a termelési, betakarítási és raktározási infrastruktúra, valamint az eszközállomány fejlesztése lehet a megoldás kulcsa, a fogyasztói társadalmakban sokkal inkább a szemléletformálásra kell helyezni a hangsúlyt.

Érdemes lenne például a kereskedelmi egységeknek újragondolniuk az értékesítési politikájukat: nem biztos, hogy csak a „mosolygós alma” a vevők álma. Vagy ha mégis, máris van egy új feladata a marketingeseknek. A felmérések szerint ugyanis a kereskedelmi fázisban hulladék státuszba kerülő termékek jelentős része azért kerül a szemétkosárba, mert nem ér el egy bizonyos méretet, nem felel meg az áruházak termékpolitikájának.

Talán a második érdekes eszköz lehetne a túltermelés megszüntetése, illetve a felesleg értelmes – kövezzenek meg: humanitárius – célokra történő felhasználása. Kérdés persze, hogy ezt miként lehetne úgy megvalósítani, hogy mind a termelő, mind a befogadó fél jól járjon – nyilván vannak termelési költségek, és egyáltalán nem biztos, hogy nagylelkű dolog selejtes élelmiszert adományként átadni egy fejlődő ország lakosainak. Megoldás lehetne esetleg egy nagyléptékű nemzetközi segélyprogram, amelynek keretében kifejezetten az élelmiszerre koncentrálva lehetne olyan alapot gyűjteni, amelyből nullszaldós termelői megtérülés mellett lehetne segíteni a rászorulóknak. Persze ez nagyon nehéz, a segélyezés költsége néha összevethető az értékével, különösen, ha az árú nagy részét – mondjuk ki: ellopják menet közben vagy a célállomáson. De ha valami nem jól működik, azt nem csak abbahagyni lehet, hanem jobban csinálni is.

Elnézve a fenti táblázatot azonban leginkább egy komoly önvizsgálat lehet az egyik legfontosabb eszköz a fogyasztói társadalmak tagjai számára az élelmiszerek pazarlásának visszafogására. Az, hogy – nagyon leegyszerűsítve persze – a minden megvásárolt pékárú és müzli negyedét a kukába továbbítjuk elég elgondolkoztató.

Mindent megettek ma a tányérjukról ebédkor?


Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!


A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr785360978

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A probléma lézezik, de megoldani nem igazán lehet.

A szemléletváltással azt lehet elérni, hogy a háziasszony ne vegyen meg olyan élelmiszert, amit késöbb nem eszik meg a család. Ezen lehet spórolni reálisan.

A legtöbb élelmiszer azonban nem itt veszik el, hanem a vendéglátásban. Ott elkészítenek 100 adag élelmiszert és eladnak 90 adagot. A maradék kuka. Ezen nem igazán lehet javítani semmit. Ha tudnának pontosabban számolni, rég megtették volna.

Az élelmiszer boltok akciókkal adják el a majdnem lejárt termékeket, ez müködik. Amit nem tudnak eladni, az szintén kuka, de ezen nem lehet segíteni.

A kukázott élelmiszer meg a fejlett országokban megy a komposztba, tehát nem veszik el, csak átalakul.
Nesze neked EU-s moslék tiltás. Anno dacumál öregapámnál amit nem ettek meg, ment moslékba a disznóknak, vagy a kutyának. Vagyis gyakorlatilag nulla szemét keletkezett.
Egyébiránt kis hazánkban ezt mi már régen megoldottuk: a pecsenyesütőknél kapható kolbász és hurka eléggé érdekes összetevőkből tud összerakódni. (maradék parizer, olasz felvágott, félig romlott hús, szalonna) a lényeg, hogy jól meg kell fokhagymázni, paprikázni, borsozni meg sózni, és a kutya nem veszi észre mit eszik oly jóízűen.
Aztán gyorséttermekben is érdekesen tudnak ám működni a dolgok: 1.nap sólet, 2.nap babfőzelék, 3. nap bableves....
Nem igazán értem.

Mitől jobb egy "etióp kisgyereknek", hogy a sztereotip példánál maradjunk, ha én csak egy pizzát veszek, ahelyett, hogy kettőt vennék, amiből az egyiket kidobnám? Elviszi valaki hozzá?

Mert szerintem ha én ezen túl nem pazarolnék semmit, akkor nem az történne, hogy a felesleges élelmet összegyűjtenék, és átadnák a szegényebb országoknak, hanem azt, hogy túltermelés lenne, a földművesek/kereskedők/stb csak nyomott áron tudnák eladni a dolgaikat, és jövőre kevesebbet termelnének (amivel ugye megint csak rosszul járnak, mert nem tudnak annyit eladni, néhányuknak elveszik a munkája, stb).
@Dörnyei József: Nem a kukába dobják.A szegény családoknak szokták eladni féláron vagy alapanyagárban és ami a tányéron marad és a kukába megy,azt meg a kutyások szokták elvinni.
@vladimir964: Rosszul tudod.
A maradék párizsi meg szalonna,az a disznósajtban szokta végezni általában, a vásárban kapható hurka és kolbi,az inkább a dögkutakról származik.D
A fenti cikkhez csak annyit fűznék,hogy nem maga a pazarlás ami probléma,hanem az az igazi pazarlás,ami energiát felhasználnak azokhoz az elpazarolt élelmiszerekhez,amik a kukában végzik.
>A szemléletváltással azt lehet elérni, hogy a háziasszony ne vegyen meg olyan élelmiszert, amit késöbb nem eszik meg a család. Ezen lehet spórolni reálisan.

Ezert nem tortenik semmi. Nincs olyan haziasszony aki megkockaztatna, hogy nem lesz eleg kaja. Az fájna neki, a pazarlas az nem.