Ha borul a szék, felállítani drága lehet

2013. április 22. 11:22 - CHIKANSPLANET

suszterszek.jpgEgyre inkább borulni látszik a hazai energetikai szektor fenntarthatósági suszterszéke, és ez nem jó hír. Nem jó hír, mert egyre több energiát, pénzt, paripát és fegyvert kell majd a jövőben azért áldozni, hogy a napjainkban visszanyesett lábakat így-úgy kipótolhassuk majd. A teljes cseréről nem is beszélve. A szektor gazdasági, társadalmi és környezeti egyensúlyának megbomlása egyre inkább látható, a várható hatásokat pedig már belátható időtávon belül személyesen is könnyen megtapasztaljuk.

A társadalmi célok túlzott és kierőszakolt előtérbe helyezése (rezsicsökkentés), a szektor gazdasági fenntarthatóságát veszélyeztető lépések (különadók, rezsicsökkentés) és a környezeti szempontok helytelen értelmezése és alapvetően más prioritási kategóriába sorolása (METÁR indításának jelentős csúszása, atomenergia), alapvetően határozza meg immáron lassan középtávon is a hazai energetikai szektor esélyeit.

Pedig, ha sikerülne elszakadni az nagypolitika esetleges napi érdekeitől és a „Haragszom rád, mert…” mentalitástól, még a jelenlegi alapokon is lehetne egy középtávon már valóban fenntartható, a társadalmi méltányosság elvárásának, a környezetvédelmi és klímavédelmi célok kiszolgálásának és a hazai energiapiacon mozgó szereplők boldogulásának is teret adó rendszert.

A szomorú a történetben az, hogy ehhez az alapvető sorvezető létezik, ráadásul 2010 után készült. Merthogy a nemzeti energiastratégia igenis értékes, minden piaci szereplő által elfogadható és megvalósítható irányokat jelöl ki, méghozzá úgy, hogy létrehozásakor a készítők levették a szemellenzőt, és egy alapvetően minden szempontból fenntartható energetikai szektor hazai nemzetgazdaságban betöltött teljes szerepét – többek között a foglalkoztatásra és a hazai iparra gyakorolt hatásait – vették a kijelölendő fejlesztési irányok alapjául.

Az egyensúlyt kellene megtalálni

Mert ez a valóban fenntartható rendszerek alapja. Megtalálni azt az egészséges középutat, amely mentén a fogyasztók teherviselő képességét nem túlfeszítve, de a vállalkozások működőképességét sem veszélyeztetve lehet működtetni a rendszert. Mindezt úgy, hogy közben a klímavédelmi és a szektor zöldítésére megfogalmazott célkitűzések is teljesülnek.

A piaci szereplőket egyáltalán nem zavarja, sőt egyre többen támogatják is, hogy az árak kérdése (és ezáltal a társadalmi fenntarthatóság) rendeződjön. Nehéz azzal nem egyet érteni, hogy a lakossági fogyasztók esetében levágják az árakról a sallangokat és a valóban a szolgáltatáshoz és a befektetések megtérüléséhez elengedhetetlen mértékűek legyenek az árak. Az is fontos azonban, hogy a szociális kérdéseket ne az energiaárakon keresztül igyekezzen rendezni a szabályozói oldal, még akkor sem, ha ez a gyakorlat Európa több országában is megfigyelhető.

És még egy gondolat az rezsicsökkentés kapcsán. Egyáltalán nem biztos, hogy ennek a mostani állapotnak nem lesz előremutató fejleménye a cégekre vonatkozóan. Ha optimistán akarom szemlélni a dolgot, azt is mondhatnám, hogy a mostani politikai döntések hirtelen aktivitásra és egy költséghatékonyabb működési rendszer irányába mozdítják el az iparágat. Azt viszont fel kell ismernie a szabályozói oldalnak, hogy meddig feszítheti a húrt, és meglátásom szerint az sem baj, ha később a már lefogyasztott szervezetek esetében lazítanak majd a gyeplőn.

A cégek felelőssége, hogy saját működésük biztosítása érdekében megtalálják azokat a működési rendszereket, amelyek mentén – egy támogató és a szabályok betartása felett őrködő – hatóság figyelő szeme mellett hozzájárulhatnak a szektor gazdasági fenntarthatóságához.

Amennyiben a fenti két láb stabilan áll, meggyőződésem, hogy a környezetvédelmi láb is stabilizálódik. Egyre több gazdasági szereplő fog megújuló energetikai és energiahatékonysági projekteket indítani termelői, kereskedői és fogyasztói oldalon egyaránt, amely az energiaszektor – és ezen túlmutatóan az egész nemzetgazdaság – zöldüléséhez, a klímavédelmi célkitűzések teljesüléséhez vezet majd.

Ezért elmondható, hogy aki nekilát végre az energiastratégia megvalósításának, az történelmet ír. Különben tényleg borulni fog a szék.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr425238842

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Ha borul a szék, felállítani drága lehet 2013.04.22. 20:52:02

Megtalálni azt az egészséges középutat, amely mentén a fogyasztók teherviselő képességét nem túlfeszítve, de a vállalkozások működőképességét sem veszélyeztetve lehet működtetni a rendszert.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Dörnyei József · http://dornyeij.blog.hu 2013.04.22. 14:46:30

A jelenlegi energiapolitika nem szakmai, hanem egyrészt adóbevételt akar, másrészt pedig választásokat akar nyerni.

A jelenlegi energiainfrastruktúra még jó állapotban van, ebböl még lehetséges pénzt kiszedni. Ugyanúgy ki lesz fosztva, mint a mnyp-ak.

A különbség "csak" annyi, hogy a mnyp majd csak egyszer fog hiányozni, mondjuk 20-30 év múlva és csak egyeseknek.

Az energiaszolgáltatás meg azonnal hiányozni fog, ahogy elkezd összeomlani.

unionista (törölt) 2013.04.22. 21:23:47

szövetségi közmű-vállalatok kellenek. városi (önkormányzati) és tartományi (kormányzati) tulajdonnal. piaci és tőkepiaci befektetőkkel. a tulajdonosi körben magánszemélyekkel és magánnyugdíjpénztárakkal.

de ezt csak úgy lehet biztonságosan tető alá hozni ha létrejön egy egy közép-európai fed. 100 konzervatív és 100 liberális értelmiségi aláír egy chartát. amire az van írva: közép-európai kezdeményezés. és kezdeményeznek egy budapesti csúcsot.

unionista (törölt) 2013.04.22. 21:30:34

@Dörnyei József:
a kapitalizmus első törvénye, hogy az oligopóliumok hasznán osztozni kell. a probléma, hogy erre se a kormány, se a piac nem hajlandó. illetve nem tudjuk pontosan, hogy mit gondolnak a németek.

az e-on hungária "rendesen" német-magyar vegyesvállalat. szóval abban igaza van orbánnak, hogy olyan nincs, hogy a németek örök időkre bevásárolták magukat. ezt ők sem gondolhatják komolyan. aztán az egy másik kérdés, hogy ugyanez a kormány úgy képzeli, hogy a kétharmaddal létrejött a szultánság. és a harácsra felépítheti a gazdagságot. éppenséggel megteheti persze. de nem gondolhatja komolyan. persze ha orbán viktor minden áron nemzetvesztő politikus akar lenni, akkor csak tessék. ő lehet a kelet-európai hugo chávez.

EzVan:) 2013.04.23. 12:02:03

@unionista: a legtöbb vízmű és csatornamű ma az országban önkormányzati tulajdonban van.
az önkormányzatok háromféle módon kezelik a tulajdonukat:
- a szolgáltatást szociális alapon kezelve a díj mindig alacsonyabb, mint a szolgáltatáshoz szükséges eszközök amortizációja, majd az önkormányzat több-kevesebb rendszerességgel kipótolja a hiányt (más önkormányzati feladatok rovására)
-a szolgáltatás díja nagyjából működőképes üzleti modellen alapul, de a keletkező könyv szerinti eredményt nem a leamortizálódó eszközök újra megvételére, vagy gazdaságosabb berendezésekre költik (neadjisten a szervezet működés fejlesztésére), hanem az önkormányzat egyéb, jellemzően nem kötelező feladatait finanszírozzák innen, például az uszodát, "élményfürdőt", esetleg tanácsadás vagy egyéb címen korrupciógyanúsan kerül ki pénzeszköz
-nagyon ritka, hogy a közszolgáltatás ára fedezetet nyújt minden felmerülő költségre, de itt annak ellenére, hogy a díj nagyjából nonprofit, a fogyasztók általában drágállják.

megj: szokásos "trükk" még ezekben az eseteben, hogy a jövőbeni beruházások fedezete sosem szerepel az árban, pl a egy új szennyvíztisztító, vagy a meglevő víznyerő kúthálózat kibővítése, mert ezeket a tulajdonosok mindig valamilyen egyéb forrásból, vagy eu-s támogatásból, vagy központi költségvetési adományból akarják fedezni, aminek egyenes következménye, hogy amikor ezek az eszközök üzembe kerülnek, az amortizációjuk fedezete hiányozni fog az árból, hiszen ehhez az árat meg kellett volna emelni (hiába lenne mit elszámolni amortizációnak, ha az ellenértéke hiányzik a másik oldalról)

megj2: a víz szerintem nem energetikai kérdés elsősorban

@poszt: nyilván a szokásos dolog az energiastratégia kapcsán mindig elsikkad, mégpedig annak kommunikálása, hogy honnan lesz elegendő energia 20-30-50 év múlva a közszükséglet fedezésére. a legtöbb vita szakmai közegben zajlik, néhány dolog meg kikerül a közvélemény elé: pl atomerőmű kérdés, ahol valójában lehet az országban összesen kb 10000 ember, aki tényleg értelmezni tudja, hogy mit kell eldönteni, és kb 200-500, aki ezt nagyobb mélységben is képes átlátni, a téma megfelelő mennyiségű tanulmányozása után