Heves jeges az Antarktiszon

2012. november 26. 09:49 - CHIKANSPLANET

antarktisz.jpgAhelyett, hogy csökkenne, inkább nő a jégtakaró az Antarktiszon – adták hírül néhány napja amerikai és brit klímakutatók. Pedig hát a klímaváltozásról szóló aktuális modellek szerint csökkenne illenie. Vajon mi lehet emögött? A fránya valóság a jelek szerint már megint nem hajlandó a tudományos modellek által előírt módon viselkedni. Kérdés persze, hogy ez a felfedezés mennyiben kérdőjelezi meg komolyan a klímaváltozásról szóló, amúgy korántsem mindig bombabiztos lábakon álló  elméleteket.

Az Északi-sarkon nyáron történeti mélypontra, 3,41 millió négyzetkilométerre zsugorodott a jégtakaró kiterjedése, nem csekély visszhangot kiváltva nemcsak a szakemberek, de a széles nyilvánosság körében is. Ehhez képest a déli féltekén szinte észrevétlenül egy ezzel ellentétes folyamat ment végbe, ami korántsem csupán tavaly kezdődött el. Az antarktiszi jég felülete 1978 óta évente átlagosan 17 ezer négyzetkilométerrel növekedett, de nem egyenletes ütemben, hanem az utóbbi esztendőkben gyorsuló tempóban. Ráadásul a nyári „melegben” mérhető legkisebb felület is 650 ezer négyzetkilométerrel nőtt az említett időszakban – állítják a NASA szakemberei. Mindez pontosan az ellentettje annak, ami mindeközben az északi sarkvidéken lejátszódott.

Természetesen máris számos magyarázattal álltak elő a klímakutatók, egytől egyig hangsúlyozva, hogy ez a növekedés, jóllehet ellentmond az eddigi jóslatoknak, semmiképpen nem kérdőjelezi meg az ember által okozott klímaváltozásból és felmelegedésből kiinduló modelleket. Ha rosszmájú akarok lenni, akkor ez kicsit olyan, mint amikor a piaci elemzők totálisan mellétrafálnak egy növekedési prognózissal, aztán máris készen állnak azokkal a jól hangzó értelmezésekkel, amelyekben elmagyarázzák, miért is alakultak egészen máshogy a dolgok a megjósolthoz képest.

Szóval, a British Antarctic Survey és California Institute of Technology magyarázata szerint az Antarktiszt körülölelő folyamatosan mozgó áramlatok és jeges szelek elszigetelik a földrésznyi szigetet az északabbra zajló felmelegedéstől. Egy másik elmélet szerint a Déli-sark feletti ózonlyuk a felelős mindenért, mivel alatta jobban lehűl a hőmérséklet, mint a sértetlen légkör alatti területeken. Így pedig télen nagyobb jégfelület jöhet létre, ami aztán nyáron csak lassabban olvad el. És olyan elképzelés is akad, amely az Antarktisz belsejéből fújó jeges szél munkájának tudja be a növekedést. Eszerint ugyanis a szél óriási, akár több ezer négyzetkilométer nagyságú jégfelületeket is leszakíthat és a nyílt tenger felé hajtat. Ezek a darabok először olvadni kezdenek, majd pedig az őket kísérő hideg szél miatt mégis megfagy körülöttük a víz, ezzel is növelve a jég felületét.

Abban azonban szinte mindegyik magyarázat híve egyetért, hogy mindez csakis az Antarktisz elszigetelt helyzetéből adódóan történhet meg. Ezzel szemben az Arktisz sokkal jobban ki van téve azoknak az áramlatoknak, amelyek közvetítik a globális felmelegedés hatásait. Ráadásul a jégtáblák leszakadását okozó szelek északon a nyári időszakban fújnak, így nem elég hidegek ahhoz, hogy visszafagyasszák a vizet az elszabadult tömbök körül. Mivel pedig az elszigeteltség tényét nagy bizonyossággal megállapították, ugyanilyen bizonyossággal jelentik ki azt is a klímakutatók, hogy az Antarktisz kivételes helyzete semmi esetre sem kérdőjelezheti meg a globális felmelegedés tényét.

Nos, ezzel kapcsolatban két dologra mindenképpen érdemes felhívni a figyelmet, anélkül, hogy szakavatott tudósok munkájába próbálnánk belekontárkodni. Az egyik, hogy a korábbi bejegyzésemben is felvetett problémára, nevezetesen a felmelegedés ténye és az ember tevékenysége közötti összefüggés kérdésére ezek a magyarázatok sem adnak választ, még akkor sem, ha esetleg tényleg igaza is van valamelyiknek az Antarktisz különleges helyzetével kapcsolatban. A másik pedig: az ilyen jellegű „ellentmondások” (értsd: a valóság nem alkalmazkodik az elmélethez) is csak tovább erősítik a benyomásunkat, hogy a szuperszámítógépek ellenére is elképesztően sok a bizonytalanság a klímakutatásban, még ha ez a megjegyzés sokak számára eretnekségszámba is megy.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr474925933

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Lemmiwinks 2012.11.26. 13:56:40

Teljesen igazad van. Egyszer belevetettem magam a témába, végigrágtam magam egy jópár publikáción. A hőmérsékleti előrejelzések általában jól illeszkednek a megjósoltra, viszont a csapadék, felhőzet előrejelzések marhára nem.
Ha visszanézünk a földtörténelembe a melegebb időszakok mindig nedvesebbek voltak, tehát egy pár fokos melegedés igazából a Föld biomassza termelő kapacitását minden bizonnyal pozitiv irányba mozditja el, mégha csökken is a szárazföldek területe.

topi15 2012.11.27. 07:26:50

Miután kivették a vakbelemet kiderült nem kellett volna.Ennyit a tudományról és művelőiről.
Laikus lévén nem tudom kinek higgyek...

mrZ (törölt) 2012.11.27. 17:38:44

nekem az nem tetszik hogy felületet mérnek, nem pedig jégtömeget és annak hőmérsékletét. Így nem tűnik az adat relevánsnak.