IFJ. CHIKÁN ATTILA BLOGJA

Chikansplanet

chikansplanet Fenntarthatóság – gyakorlati megközelítésben. Mitől lesz gazdaságunk, társadalmunk, létezésünk fenntartható? Hogyan egyeztethetők össze a gazdasági, szociális és chikansplanetkörnyezeti szempontok? Ezekre a kérdésekre keresem a választ blogomon. Tartsanak velem, érveljenek, vitázzanak, hiszen egy ember monológjánál sokkal eredményesebb kettő, három, ezer, kétezer ember párbeszéde!

Ifj. Chikán Attila – vállalatvezető, befektetési szakember, energetikai szakértő. Az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. vezérigazgatója, a megújuló energetikai iparág meghatározó képviselője. Szuverén gondolkodó, a társadalomért és a környezetért felelősséget érző értelmiségi.

Blogketrec

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

23. ENSZ klímacsúcs (1) acél (1) Action 2020 (2) adatközpont (1) Afrika (3) afterparty (1) agrárreform (1) AGRI (1) AirCarbon (1) Akvárium (1) állattenyésztés (2) allergia (1) Allianz Aréna (1) alteo (6) ALTEO (4) ALTEO Fenntarthatósági Jelentés (1) ALTEO Group (3) alternatív energia (1) alternatív gáz (1) Amazon (1) Anglia (1) Antarktisz (1) Apple (1) applikációk (1) áramtermelés (1) Arktisz (1) átépítés (1) átláthatóság (1) ATM (1) atomenergia (4) atomkatasztrófa (1) autógyártás (1) autóipar (2) Ázsia (1) Banksy (1) bányászat (1) BCSDH (5) Bécs (1) befektetés (2) beruházás (2) big data (1) biomassza (11) bioüzemanyag (2) blockchain (1) Bloomberg (1) BMW (1) BMW i modell (1) Bonn (2) Boris Johnson (1) Borsod (1) Brazília (1) brexit (1) brundtland (2) brüsszel (1) Bundestag (1) c2c (1) CeBIT (1) Chikansplanet (1) COP23 (2) Costa Rica (1) crowdfunding (1) csapvíz (1) Csernobil (1) csernobil (1) csokoládé (1) csomagolóanyagok (2) CSR (1) dagály (1) Dánia (1) David Cameron (1) Decade of Education for Sustainable Development (1) dekarbonizáció (2) Dél-Afrika (1) Déli-sark (1) depóniagáz (1) Desertec (1) diploma (1) divat (1) DNA-elemzés (1) Doha (1) dollars and sense (1) dömping (1) Donald Trump (1) e-hulladék (1) ecodriving (1) éghajlatváltozás (1) egyenlőtlenség (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Arab Emirátusok (1) Egyesült Királyság (1) Eiffel-torony (1) elektromos autó (6) elektromos autózás (2) elektronikus kereskedelem (1) elelktromos autó (1) élelmiszer (2) élelmiszeripar (5) élelmiszerpazarlás (4) élelmiszertermelés (7) elemek (1) ellátásbiztonság (2) előrejelzés (1) Élő Bolygónk (1) emberiség (2) emissziókereskedelem (1) enegiamegtakarítás (2) energetika (4) energetikai (1) energetikai befektetések (1) energia (2) energiaárak (7) energiafelhasználás (3) energiafogyasztók (1) energiahatékonyság (4) energiahatékony ház (1) energiapiac (1) energiapolitika (47) energiaszámla (1) energiatakarékos (1) energiatakarékosság (27) energiatakarékossági világnap (1) energiatárolás (5) energiatermelés (52) energiewende (2) ensz (2) ENSZ (11) ENSZ klímacsúcs (2) építészet (1) építkezés (2) épületenergetika (7) erdőgazdálkodás (4) erdőirtás (1) erőművek (3) esco (2) Észak-Afrika (1) etilén (1) étterem (1) EU (7) eu (1) Európai Bizottság (5) Európai Faipari Szövetség (1) Európai Fejlesztési Bank (1) Európai Unió (3) eu ets (1) evolúció (1) externális költségek (1) e hulladék (1) fa (2) Facebook (2) faház (1) fair foglalkoztatás (1) fajhő (1) fakitermelés (3) FAO (1) fehér könyv (1) Felsődobsza (1) felsőoktatás (1) felújítás (1) fenntarhatóság (23) fenntartható (3) fenntarthatóság (93) Fenntarthatóság (3) fenntarthatósági célok (1) fenntarthatósági jelentés (1) Fenntarthatósági Nap (1) fenntarthatósági oktatás (1) fenntarthatósági paradigma (26) fenntarthatóság a filmekben (1) fenntartható építészet (3) fenntartható fejlődés (80) fenntartható filmgyártás (1) fenntartható növekedés (2) fenntartható utazás (1) fenntartható vállalatvezetés (31) fényszennyezés (1) fesztivál (2) fiatalok (2) filmipar (1) FMCG (1) Foci (1) fogyasztás (1) földgáz (2) Föld órája (1) Forma 1 (1) fotovoltaikus energiatermelés (25) fukusima (1) fűrészpor (1) futás (1) Futball (1) fűtés (1) fúziós energia (1) GAMF (1) gasztronómia (4) gazdasági cél (40) gazdasági növekedés (27) Gazprom (1) gender-kérdés (1) geotermia (4) geotermikus energia (1) Gibárt (1) gki (1) globális célok (1) globális felmelegedés (5) Google (2) grafén (1) Greendex (1) green bonds (1) gyapot (1) háború (1) halászat (1) hálózatok (1) hasznosítás (1) hatékonyság (2) Hawaii (1) háztartási méretű kiserőmű (1) hedonista fenntarthatóság (1) hidroenergetika (1) hidrogén (1) hidrosztatikus repesztés (1) hőenergia (1) Hoho Wien (1) Hollywood (1) homok (1) hőtermelés (1) HR (1) hulladék (4) hulladékégetés (2) hulladékfeldolgozás (2) hulladékfeldolhozás (1) hulladékgyűjtés (3) hulladékhasznosítás (18) hulladékhő (1) hulladékok hasznosítása (1) hullámkarton (1) humánerőforrás (1) hurrikán (1) húsipar (1) húsvét (1) ian cheshire (1) IEF (1) igazságtalanság (1) India (1) infografika (1) informatika (1) infrastruktúra (1) ingatlan (1) innováció (5) interkonnektor (1) internet (1) IRENA (1) IT (1) italfogyasztás (1) ivóvíz (2) Jason deCaires Taylor (1) javítás (1) jégtakarók olvadása (1) jevons paradoxon (1) jövő energiája (1) Kalifornia (1) kampány (1) Kanada (1) kapcsolt energiatermelés (1) karbonadó (1) karbonsemleges (1) károsanyag-kibocsátás (2) katalizálás (1) kávé (1) Kecskeméti Főiskola (1) Kenya (1) keop (2) kérdések (1) kerékpározás (1) készletmenedzsment (1) kibocsátáscsökkentés (3) kína (1) Kína (8) kísérőgáz (1) kiserőmű (1) klímacsúcs (1) klímakutatók (2) klímamodell (2) klímapolitika (5) klímaváltozás (14) klímavédelem (56) klímavédelmi célok (2) klímkonferencia (1) kogeneráció (1) kommunikáció (1) komposztálás (1) kőolaj (2) kőolajár (1) körforgásos gazdaság (1) környezeti cél (42) környezeti teljesítmény (2) környezetkímélő technológia (1) környezetszennyezés (3) környezettudatos (3) környezetvédelem (4) közlekedés (1) közlekedés elektrifikációja (1) közösségi erőmű (2) közösségi közlekedés (1) Közös Agrárpolitika (1) különadók (1) kutatás (2) labdarúgás (3) lapát nélküli szélerőmű (1) Las Vegas (1) lebomlási idő (1) légi közlekedés (1) LEGO (1) légszennyezés (2) Live Earth (1) logisztika (1) lokalitás (2) London (1) luxuscikkek (1) magma (1) magyar (1) Magyarország (1) Manchester United (1) Marokkó (1) maslow piramis (1) megtérülés (1) megújuló (1) megújulóenergetika (24) megújuló energiaforrások (95) megújuló források (1) mélyszegénység (1) METÁR (2) metró (1) mezőgazdaság (3) Michael Green (1) mikroműanyag (1) mobiltelefonok (1) modern (1) motorsport (1) mozgási energia (1) műanyag (6) műanyaggyártás (3) műemlék (1) műhús (1) munkaerőpiac (4) mutáns enzim (1) művészet (2) nabucco (1) Nagy-Britannia (2) napelem (7) napelemek (6) napenergia (46) napfogyatkozás (1) napsütés (1) napszél (1) NASA (1) nemek közötti egyenlőség (1) Németország (3) nemzetközi energiaügynökség (1) nevelés (1) Noma (1) nonprofit (1) Norvégia (1) nukleáris energia (3) nyár (1) nyári időszámítás (1) Obama (1) óceánok (1) Ocean Cleanup (1) Ocean sole (1) offshore szélerőműpark (2) ökolábnyom (1) okostérkő (1) okos megoldások (2) okos városok (1) oktatás (4) Olaszország (1) olimpia (1) óraátállítás (1) palack (2) palagáz (1) palaolaj (1) pamuttőzsde (1) panda power plant (1) párizsi klímaegyezmény (2) pellet (1) pénzügyi rendszer (2) pénzügyi válság (1) PET-palack (3) pirolízis (1) polietilén (1) polimerek (1) portfol (1) portfolioblogger (266) Premier League (1) Product Environmental Footprint (1) PVC (1) recycling (1) régiók (1) REN21 (1) rendezvény (1) Repair Café (1) republikánus (1) rezsicsökkentés (1) ritka földfémek (1) ruhaipar (3) Sandy (1) SGD16 (1) Skócia (1) smart-grids (1) Smartinvest (1) smart city (2) Smart Energy Management (1) sör (1) sport (3) Stadion (1) stadion (1) Stanford (1) start up (1) stratégia (1) szállítmányozás (2) szegénység (1) szélenergia (41) szélerőmű (2) szélerőművek (2) szélturbina (2) szén (1) szén-dioxid-kibocsátás (8) széndioxid (3) szénerőmű (2) szerverparkok (1) szívószál (1) szmog (1) szolártechnológia (1) tájékozódás (1) találmány (1) tandíj (1) tanyavillamosítás (1) társadalmi cél (43) társadalmi vállalkozások (1) társadalom (1) távhő (1) technológia (1) tehetségek (1) termálmetán (1) textíliák (1) textilipar (3) Tiszta Energia Terv (1) tisztességes foglalkoztatás (1) tömegközlekedés (1) Transzparencia (1) Trónok harca (1) tudatos fogyasztás (2) túlhalászás (1) turbinák (1) turizmus (1) újrahasznosítás (5) uniós költségvetés (1) urbánus (1) urban mining (1) USA (6) utazás (1) üvegházhatás (1) vállalati haszon (1) vállalatok (37) városfejlesztés (1) városfelesztés (1) vasúti szállítás (1) verseny (1) világítás (1) villanyautó (1) virtuális erőmű (1) víz (1) vízenergia (6) vízerőmű (2) vizes vb (1) vízgazdálkodás (5) vízvilághét2018 (1) vortex bladeless (1) Warren Buffett (1) WBCSD (3) WHO (1) william stanley jevons (1) workshop (1) World Energy Investment 2017 (1) WTE (1) WTO (1) WWF (1) zacskó (1) zajszennyezés (1) zöld energia (1) zöld forradalom (1) zöld könyv (1) zöld kötvény (1) zöld technológiák (2) Címkefelhő

Házszabály

Olvasóink szabad vélemény-nyilvánítási jogát tiszteletben tartva, fenntartjuk a jogot a bejegyzéseinkre érkező hozzászólások moderálására, amennyiben azok:

  • egyéneket, társadalmi csoportokat, kisebbségeket sértő vagy bántó, diszkriminatív, túlzóan obszcén, vulgáris kifejezéseket tartalmazó, jogellenes vagy jogsértő bejegyzések;
  • a hozzászólások és hozzászólók szándékos megzavarására irányulnak;
  • szándékosan félrevezető jellegűek;
  • tisztán politikai tartalmúak;
  • a témához nem kapcsolódó, öncélú, szervezkedésre buzdító megnyilvánulások;
  • sértik mások szerzői, szellemi alkotáshoz fűződő jogait;
  • reklámnak és spamnek, illetve egyéb, rendeltetésellenes felhasználói magatartásnak minősülnek.

Hírbox

 

Alteo

Welcome to the Real World!


fenntartható felsőoktatásA hazai felsőoktatás nagy bajban van. A rendszer recseg-ropog, hibáit mindannyian látjuk, tapasztaljuk. A szülő, amikor iskolába küldi a gyermekét. A fiatal, amikor belekezd a felsőfokú tanulmányaiba, vagy megpróbál frissdiplomásként elhelyezkedni. A cégvezető, amikor munkatársakat keres. Mégis az esélye sem látszik, hogy az elmúlt három-négy évtized becsontosodott – és ami még rosszabb, káros – struktúráját a közeljövőben jelentősen átalakítanák.

Habár az első lépéseket az állam, mint döntő finanszírozó, úgy tűnik, az idén megtette – jelentősen csökkentette az államilag finanszírozott rendszert. Amíg 2011-ben 53 ezer új hallgató oktatásának a költségeit állta az állam, idén szeptembertől már csak szűk 34 ezer új diáknak biztosít ingyenes képzést. Emellett kicsivel több mint 15 ezer hallgató kaphat 50 százalékos támogatást a képzési költségekhez. A többi hallgató önköltséges formában tanulhat tovább, képzésük teljes költségét nekik kell megfizetniük.

A létszámok megvágását ráadásul úgy tűnik, az állam a munkaerő-piaci állapotoknak megfelelően próbálta elvégezni, jelentősen csökkentve például a közgazdász- és a jogászképzésen ingyenesen résztvevők keretszámát. Előbbi szak esetében az idén 250 diák kezdheti meg a tanulmányait ingyen, míg az utóbbi esetében ez a szám csupán 100 fő.

Ezért pedig pluszpont jár, merthogy a valóban minden érintett számára értéket biztosító, méltányos, és hosszú távon is fenntartható felsőoktatási rendszer meglátásom szerint csak három feltétel megléte esetén biztosítható: tandíj, intézményi autonómia és megfelelően szigorú szelekció.

A magyar gazdaság adottságait és méretét tekintve nyitott kell, hogy legyen, éppen ezért kiemelt szerepet kellene szánni benne a megfelelően magas színvonalú szolgáltatási szektornak, a hozzáadott értéket biztosító iparágaknak. Ennélfogva a (felső)oktatást nemzetgazdasági kitörési pontként kellene kezelnünk. Ami viszont – egy-két területtől eltekintve – nem valósul meg.

1. gondolat - érték

A Magyarországon kiadott diplomák értéke általánosságban egyre csökken. Márpedig a felsőoktatás gazdasági és társadalmi értékét a kiadott diplomák hazai és nemzetközi értékessége határozza meg.

Az elértéktelenedés egyik legfontosabb oka meglátásom szerint a felsőfokú oktatásnak az elmúlt évtizedekben felerősödött, döntően az állami finanszírozási forrásokra épülő kiszélesített elérhetősége. Azaz a magyar felsőoktatás pont olyan, mint a levegő: ingyen (de legalábbis rendkívül olcsón), mindenki számára elérhető.

Amíg a rendszer szabad jószág státuszán nem változtatunk, nem lehet valóban sikeres, és hosszú távon minden szereplő számára értéket teremtő rendszert létrehozni. Ha a megszerzett tudás nem piacképes – azaz később nem konvertálható át a tanuló részéről munkabérré, a munkaadó részéről pedig profittá –, akkor minden érintett számára teljesen felesleges erőforrásokat ölni az oktatásba.

Értéket kell tehát adnunk a hazai felsőoktatásnak.

2. gondolat – minőség

Az igazán kívánatos az volna, ha minőségi emberanyag kapna minőségi oktatást. Merthogy a kettő oda-vissza hatással van egymásra. Amennyiben az emberanyag alig közepes, lehetetlen tartani a magas színvonalat, hiszen a fejpénzre szüksége van az egyetemnek. Ha kiszórnák a gyengén teljesítőket, bezárhatnák a kaput. Hogy ezt elkerüljék, az oktatási intézmények akaratlanul is csökkentik a számonkérések és az oktatás színvonalát.

A minőségi oktatás hiánya pedig ahhoz vezethet, hogy a tehetséges, szorgalmas és kellően öntudatos diákok külföldre mennek tanulni, ahol ugyan fizetniük kell az oktatásért, de garantáltan minőségi szolgáltatást és piacképes tudást kapnak a pénzükért cserébe (elcsépelt, de külföldön valóban befektetnek a jövőjük sikerébe). Ezen diákok közül sokan egyébként vissza sem térnek dolgozni Magyarországra.

És a fenti gondolathoz kapcsolódva van még egy káros hatása a hanyatló minőségnek: történetesen az, hogy még a valóban elszánt, szorgalmas és tehetséges diákok is hajlamosak beleszürkülni a hazai mezőnybe. Ez pedig nagy kiszúrás velük, és a potenciális munkaadóikkal szemben is.

3. gondolat – társadalmi fenntarthatóság

Habár fentebb már említettem a megfelelő szelekció fontosságát, érdemes néhány gondolatot külön is kiemelni a kiválasztás fontosságáról. És ezt a kiválasztást nyugodtan nevezhetjük a felsőfokú oktatás elérési lehetősége szűkítésének is. Merthogy meggyőződésem, hogy nem kell mindenkinek diplomával rendelkeznie, csak azért mert ingyen van.

Úgy tűnik, hogy az állam eleddig kimondatlanul is leginkább egyfajta szociális jogként kezelte a felsőoktatást: ez nagyjából azt jelenti, hogy mindenki, aki elért egy bizonyos felvételi pontszámot, alanyi jogon mehetett egyetemre, főiskolára, mert az állam fizette a képzés költségeit. Ráadásul akik nem érik el a megkívánt követelményi szintet (!), azok után is juttat némi fejpénzt az oktatási intézményeknek a hallgatói költségtérítés mellé. Ez meg azt jelenti, hogy aki képes alig közepes szinten elvégezni egy középiskolát vagy gimnáziumot, voltaképpen „aprópénzért” cserébe mehet egyetemre.

A baj csak az, hogy az esetek döntő többségében teljesen feleslegesen. Merthogy a recepción a telefont érettségivel is fel lehet venni, mint ahogy az ingatlanközvetítéshez sem kell például történelemtanári diploma. Egy recepciósi álláshoz pedig igazán luxus három-négy éven át összesen 600-800 ezer forintért „tanfolyamra” járni. Ezzel a rendszer csak becsapja a fiatalokat. És saját magát is, amikor drága pénzért képez takarítónőket osztrák és német szállodák számára.

Most talán ez változik valamelyest.

4. gondolat – gazdasági fenntarthatóság

Látszik, hogy jelenlegi formájában a felsőoktatás gazdasági értelemben nem fenntartható. És itt kevésbé az egyes intézmények fenntartásáról, mint inkább az állam felsőoktatásra költött forrásaira gondolok. Az előző gondolatkörből már látszik, hogy hatalmas pénzek mennek el felesleges diplomák megszerzésének támogatására.

A problémán alapvetően a felsőoktatás piaci finanszírozási modellre történő átállítása segíthetne, ennek pedig alapvető eleme a tandíj. Most alighanem sokan felszisszennek, hiszen a tandíj intézményét az utóbbi években ördögtől való gondolatnak állították be. Pedig nem az. Sőt az oktatási rendszert és az össztársadalmi hatásokat nézve is jóval több előnnyel járna, mint hátránnyal.

Merthogy kézzelfogható értéket vinne az oktatási rendszerbe. Mindenki látná, hogy beárazva mennyit ér az a tudás, amelyet az adott oktatási intézmény számára nyújtani képes. Nem mindegy ugyanis, hogy egy közgazdász diplomáért félévente mondjuk 120 ezer forintot kellene kifizetni egy vidéki főiskolán, vagy éppen 450 ezret a legpatinásabb közgazdasági egyetemek egyikén. Az amerikai példánál maradva, lehet, hogy többe kerül a diploma a Yale-en, mint egy nevesincs utah-i egyetemen, de a Yale-en szerzett diplomával (és tudással!) könnyebb is meghódítani a Wall Streetet, ahol a munkát busásan megfizetik.

És itt lép be a képbe az össztársadalmi előny szempontja is. Merthogy egy ilyen rendszerben mindenkinek el kell döntenie, hogy mennyit ér meg számára a tudás, és hogy felelősen mit vállal fel a szebb és jobb jövő reményében. Az iskolaválasztás ez esetben már önmagában felelősségre nevel, megalapozza a társadalom tagjainak öngondoskodásra való hajlandóságát. Aki tandíjat fizet, és ehhez hitelt vesz fel, az legalább alapfokú pénzügyi és munkaerő-piaci ismeretekkel kell rendelkezzen, hiszen ilyen aspektusból is terveznie kell a jövőjét. Az esetek többségében a fiatalnak a diákhitel mellett dolgoznia is kell. Ezzel szakmai gyakorlatot szerez, vagy legalábbis megtapasztalja a felelősségteljes munkavállalói viselkedést. És higgyék el, cégvezetőként látom, hogy ez sem utolsó szempont!

A tandíj összegével persze játszhatnak az oktatási intézmények – amennyiben autonómiájuk van. Miért ne finanszíroztathatná meg egy-egy tanszéke működését például a hazai egyetemek és főiskolák többsége. Ez pluszbevételhez juttatja az intézményt (amiből például ösztöndíjakon keresztül támogathatja az anyagilag rászoruló tehetségeket), ugyanakkor jó lehetőséget biztosít az adott vállalatnak is a legjobb emberanyag és szakemberek megszerzésére.

És ez bizony egy abszolút win-win-win helyzet lenne minden érintett szereplő – diák, oktatási intézmény és állam – számára.

 

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!


A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr564458329

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: A mérhetetlen mérése 2012.04.18. 20:10:16

A felsőoktatási keretszámok óta visszhangzik a kérdés: mit is ér valójában egy, a hagyományos magyar felsőoktatásban szerzett diploma, milyen képzésekre van szükség, kik a hasznosak és kik a herék, akik csak élősködnek az adófizetőkön, miközben tel...

Trackback: Utólag már szabhatjuk ... 2012.04.18. 20:09:27

„Nem tudnék azonosulni olyan lépéssel, amely a fiatal számára előnytelenül avatkozik bele a képzés menetébe” – mondta a Népszabadságnak adott interjújában Hoffman Rózsa, miközben kifejtette, „nincs tandíj” és az ég adta világon semmilyen veszély se...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ez az elemzés több sebből vérzik.
1. A tandíj bevezetése nem a felkészültség, rátermettség, hanem a jelentkezők anyagi lehetőségei szerint szelektál.
2. A bekerülő hallgatók felkészültségénél jelenleg (tisztelet a kivételnek) csak a bent lévő tanárok felkészültsége, munkamorálja rosszabb. Meg nem tartott, vagy ócska színvonalú órák tömkelege, a hallgatókra való szakmai odafigyelés szinte teljes hiánya. A tandíj bevezetésével nem javul automatikusan a tanárok felkészültsége, munkamorálja, odafigyelési hajlandósága. A lejtmenet évtizedek óta tart, egy adminisztratív intézkedés semmiképen nem hoz ugrásszerű változásokat. A felsőoktatás helyzete pontosan tükrözi a közállapotokat, a nemzeti közmegegyezés hiányát.
A felsőoktatási lobbi beágyazódott a politikába, és hatékonyan védi pozícióit, csak hosszú távon és politikai kurzustól függetlenül következetesen végigvitt, átgondolt reformok robbanthatják ki a jelenlegi kényelmes langyos víz állapotból. Ez persze nem csak a felsőoktatásra, hanem a közoktatás egészére igaz. Az oktatás az egyik olyan ágazat, ahol egy elrontott év következményeinek felszámolása, több év következetes munkájával lehetséges. És a magyar (felső)oktatást évtizedek óta rongálják.
@top_secret:
"1. A tandíj bevezetése nem a felkészültség, rátermettség, hanem a jelentkezők anyagi lehetőségei szerint szelektál."

Ha te látsz fantáziát abban, hogy hitelből finanszírozd az oktatásodat, akkor

"2. A bekerülő hallgatók felkészültségénél jelenleg (tisztelet a kivételnek) csak a bent lévő tanárok felkészültsége, munkamorálja rosszabb."

Az ingyenes oktatás miatt több diákot vettek fel, ehhez pedig több tanár kell. Nyilván így kevesebb a valóban jó tanár.

"Meg nem tartott, vagy ócska színvonalú órák tömkelege, a hallgatókra való szakmai odafigyelés szinte teljes hiánya."

Ha ingyen kapod, letojod! Ha havonta százezreket fizetsz érte, rátáborítod az asztalt a dékánra.
folyt:

"Ha te látsz fantáziát abban, hogy hitelből finanszírozd az oktatásodat, akkor"

felveszel hitelt
@top_secret: Az első ponttal nem feltétlenül értek egyet. A jelenlegi helyzetben talán igaz, de amennyiben valóban lehet számítani arra, hogy valaki a felsőoktatásba azért lép be, hogy a jövőben jó állása és fizetése legyen, akkor meg tudja finanszírozni a tanulást diákhitelből, mellékállásból, stb. (minimális szülői segítség mellett én is ezt tettem, most viszonylag jól keresek és fizetem azt a diákhitelt, amit AZ OKTATÁS FINANSZÍROZÁSÁRA VETTEM FEL - tehát nem bulizásra, de ez tudatos döntés volt a részemről, ráadásul a hitelösszeget jelentősen tudtam csökkenteni a suli melletti munkával is). Tehát ennél a pontnál inkább a hozzáállásban látom a probléma okát, illetve abban amit a szerző is ír, hogy rá lettünk nevelve arra, hogy az egyetemi diploma kvázi mindenkinek jár aki nem segghülye.
És ez talán magával hozná annak a helyzetnek a tisztulását is, amit a második pontban írtál. Ha fizetek valamiért, elvárom, hogy minőséget kapjak a pénzemért. Ergo az intézmények elég hamar rákényszerülnének arra, hogy a szar tanároktól megváljanak. Színvonalas órákat tartsanak, megfelelő gyakorlati képzéséről gondoskodjanak, méltó környezetet teremtsenek a diákoknak.
Igen, ehhez merész lépés kellene, hogy megteszi-e valaha is az állam ezt a lépést, már más kérdés. Szerintem nem, de ki tudja. Bízzunk.
Attila, sosem fogod megérteni. Nem a tandíj rossz önmagában, hiszen egy csomó - nálunk lényegesen gazdagabb, és hatékonyabb - társadalom bevezetett tandíj-finaszírozású felsőoktatást, de ez nem megy így csettintésre. Egy olyan társadalomban főleg nem, ahol a társadalmi igazságosság, és versenyképesség, meg gasonlók csak lózungok, amit a fekete autós réteg elővesz, ha egy kis megszorítás kell. Mert épp hogy nem a finanszírozásban, hanem a színvonalban állunk a béka segge alatt. Nincsenek tisztességes követelmények, és korrupt szemét a rendszer nagyobbik része. Akárcsak az ország. Közben egyre több embertől vesszük el a lehetőséget, hogy művelje magát, ami a legfontosabb lenne a jövőnk szempontjából.
Sok dolgon lehet könnyen spórolni, ellátásokon, egészségügyön, sporton, de épp a felsőoktatás nem ilyen.
Első körben inkább korrekt elvárásokat tennék, mérőszámokkal, komoly szelekcióval, és nagyon óvatosan bánnék minden olyan dologgal, amely a társadalmat tovább oszthatja fekete autós szülők, és nem fekete autós szülők alapján. Minden más duma.
A témához csak annyit, hogy bár a tandíjat bevezetik, az oktatók bérét egy fillérrel sem emelték. Ez elég komoly ellentéteket szűlhet (diák a pénze fejében jogosan vár el az eddiginál komolyabb minőséget, az oktató meg u.azért az összegért nem fog jobban megszakadni, mint eddig).
Ez hozzátartozik a képhez.
Meglehetosen sablonos panelok nemi csusztatassal. Blogszerzonek erdemes lenne elolvasnia a Mandineren az alabbi cikkeket:

mandiner.blog.hu/2012/02/27/felsookositas_6_kiskate_reformereknek

mandiner.blog.hu/2012/03/01/felsookositas_7_kiskate_reformereknek_ii
Az állami cégeknél szükség van sok semmihez se értő diplomásra.
Hitelekből tudjuk őket képezni és fizetni!

Hajrámatyar.
Habár a tandíj bevezetésével egyet értek, de van egy kis probléma ami nem a felsőoktatás, nem a diákokban és nem is az államban (na jó talán egy kicsit) található. Először is MUNKAHELYEK KELLENEK ahova az érettségivel rendelkezők el is tudnak menni (nem csak pár napra/hétre) dolgozni.
Itt jön a képbe egy másik probléma: a meghirdetett állások túlnyomó részében ALAPKÖVETELMÉNY A DIPLOMA és a nyelvvizsga megléte még ott is ahol nem kérnek diplomát, ha egy nem diplomás és egy diplomás között kell a hr-esnek választania, alapból a diplomást veszi fel.
Szerintem még mielőtt azon kezdenénk el gondolkozni, hogy a tandíjat bevezessük-e vagy sem, ÉLHETŐ ALTERNATÍVÁT KELL FELAJÁNLANI a leérettségizett fiataloknak.
Mert különben ha meggondolatlanul bevezetgetünk mindenféle díjakat, csupán a nem diplomás munkanélküliek számát fogjuk megnövelni, aminek súlyos következményei lehetnek (különösen a bűnözési rátára).
alapvetően én sem tartom ördögtől valónak a tandíj bevezetését a felsőoktatásban. úgy gondolom, hogy a kérdés hasonlít az autópályák kérdéséhez. az autópályáknak van előnye össztársadalmi szempontból, ezért finanszírozásuk alapját össztársadalmi alapból kell állni, viszont fenntartási költségeit az állja, aki használja is. ezt az egyensúlyt kell keresni, szerintem.

azt viszont annál inkább furcsállom, hogy a fidesz először népszavazást tart, hogy megakadályozza az mszpszdsz-t, hogy meglépje a tandíjat; kígyót, békát, hazaárulót kiabál, majd láss csodát kormányra kerül és (más néven ugyan...) de bevezeti azt.
és ugyanez történt az iskolabezárásokkal, a gyógyszerkassza megvágásával, a kórházköltségekkel, a máv vonalak bezárásával, az üzemanyagok jövedéki adójával, az áfával, szóval mindennel amit csak megkritizáltak...

mostanság autópálya-alagút helyett stadionokat építünk és nokiás doboz helyett "nemzetbiztonsági okokra" hivatkozva titkosítjuk a közbeszerzések részleteit, vagy egyszerűen titkosan kezeljük az állami kiadások részleteit (erzsébet kártya reklámja)...

szóval kedves fidesz, ti sem vagytok semmivel sem jobbal az mszpnél és erre előbb vagy utóbb MINDENKI rá fog jönni (na jó; pár hülye talán marad majd, aki körmükszakadtával hinni fog nektek...)
A tandíj nem rossz ötlet feltétlen, de sok egyébnek kell mellé lépnie.
Ösztöndíjrendszernek, hogy a hátrányos helyzetü, szegény, de arra érdemes ifjak is lehetöséget kapjanak a megfelelö iskolákban történö tanulásra.
Pályaalkalmassági vizsgálatnak. Ne öljön senki olyanba pénzt, amelybröl aztán kiderül, értelmetlen volt.
Osztott képzésnek- bolognai plusz osztatlan öt éves, kvázi elitképzésként, alapos elméleti tudás megszerzéséért, kutatók képzésének elösegítése ügyében.
Minimum egy éves, tényleges szakmai gyakorlat biztosításának, cégekkel történö megállapodások útján. Diák kapjon fizetést valamennyit, de maradjon hallgatói jogviszonya ezen idöszakra.
Az állami helyeket nem fixen elosztani, hanem kvázi versenyeztetéssel, korábbi gördülö öt éves átlag alapján a legjobb egyetemek, föiskolák részére biztosítani jobban. kisebb föiskolák profiljának átalakítása a regionális igényeknek megfelelöen.
A gazdasági szereplök ösztönzése az oktatásban való részvételben, finanszírozásban, akár adókedvezményeken keresztül, ezáltal a K+F invesztíciók fokozott növelése.
Aktív visszacsatolás a diákok felöl az oktatás minöségének ellenörzésére.
A szakbarbárkodás lekerülése végett más területekre való félévenkénti két-három tárgynyi áthallgatás biztosítása, szigorúbb esetben elöírása.
Távoktatás erösítése.
A tudás nem telefonkönyvi számonkérése, hanem a gondolkodó, elemzö értelmezö képességekre alapozva, akár megengedetten szakirodalom használatával a vizsgákon, zh-kon.
Na álljunk már meg egy szóra! Ez már a kitudjahányadik okosság, amit a felsőoktatás átalakítása és a "tudás" megbecsülése tárgyában írtak. A szerző végtelenül naív, egyszerűsít és általánosít. És én kérek elnézést, de ezzel a névvel ez gáz.
1. 2009 óta NINCS ingyenes állami felsőoktatás! Képzési hozzájárulást eddig is fizetni kellett, a többi költségbe nem megyek bele, meg a 30%-os kollégiumi ellátottságról és járulékos költségekről nem beszélek.
2. Hagyjuk már ezt a tudás-fetisizálást! Tetejétől építjük a házat! Tessék már néha a nagyon lenézett bölcsészeket megkérdezni (pl: szociológusok, pedagógusok ), hogy mennyire torz és kontraszelektált a magyar oktatási rendszer EGÉSZE! pl.: ma oktatnak olyan természetismeret tanárok, akik diplomaszerzésének idején a genetika nem volt egyetemi tananyag, ma ált isk 6. osztály az öröklődés! Tanártovábbképzés egy csőd! Óvodától, alsó tagozattól kellene építkezni (nem úgy, mint ahogy most), és akkor magától megoldódna a "legokosabb, legtehetségesebb menjen egyetemre" probléma. Az alapfokú oktatásunk egy vicc. Ma egy gimibe 3,5-ös átlag ALATT is be lehet kerülni, 2-2,5 kell a szakiskolához!!! És közepes az emberanyag az egyetemeken? Muhaha! És ezek a szakmunkások - akik ösztöndíjat kapnak!!!!- mentik meg a nemzetgazdaságot? Tandíj? 2012-ben, Magyarországon? Öngyilkosság!
Új NAT? Röhej!
Szálljunk már le a földre. Először alapkészségeket és képességeket kell fejleszteni (alsó tagozatig), aztán lehet szaktárgyazni meg szakmázni.
A Bolognai rendszer szerintem okosság, csak nem jól csináljuk. A mostani átalakítást meg a pénzspórolás hajtja, ne legyenek illúzióink, nem az oktatás színvonaláért aggódnak. Aki ezt nem veszi észre, az vagy szándékosan csukja be a szemét, vagy egyszerűen vak.
Igen, lenne mit tenni (felső)oktatás ügyben, de társadalmi és szakmai egyeztetés UTÁN, átfogó KONCEPCIÓ mentén és felmenő rendszerben, 4-6-8 éves átállással. Tudás, mint érték, meg tudásalapú társadalom, meg kutató tanszékek... A kezünk meg belelóg a bilibe.
Amúgy meg elég megnézni az OECD országjelentését: diplomával még mindig könnyebb elhelyezkedni a mai Magyarországon, mint anélkül. Abba kéne hagyni a "lerombolom és újat építek, ha beledöglötök is" mentalitást. Előrelépés csak szerves fejlődésből lesz, diktátumokból soha.
És még egyszer: én kérek elnézést!
Ami jelenleg még probléma, hogy nincs különbség a nappali és a levelező ára között. Ugyanannyit kell fizetni, ám levelezőn tárgyanként van 3-4 előadás félévente (nappalin van, hogy ugyanabból a tárgyból hetente) aztán ennyi. Se labor, se más, de ugyanannyiba kerül.

Valamint az is gond, hogy félévre van meghatározva a költségtérítés, szerintem jobb lenne tárgyanként fizetni. Aki szegényebb, annak is lenne lehetősége, munka mellett legfeljebb nem 4, hanem 6 év alatt tanulja meg ugyanazt. Most ezért másfélszer annyit fizet, pedig ugyanannyi órára és vizsgára jár be, mint akinek más dolga nincs, csak tanulni.