Most hétfőn a reggel dolgozni, iskolába járó honfitársaink jó része alighanem morcos hangulatban ébredt. Az ok egyszerű: óraállítás volt. Ráadásul az a kellemetlen fajta, amikor elvesztünk egy órát a vasárnapunkból. Minden évben március és október utolsó vasárnapján felmerül a kérdés: szükség van még egyáltalán erre a veszett óraállítgatásra?
Ha hihetünk a magyar villamosenergia-rendszer legfőbb irányító szervezetének, a Mavirnak, akkor energetikai szempontból nem olyan érdemtelen a téli-nyári időszámítás megtartása. Az utóbbi években rendre egy kisebb város éves energiafogyasztását spóroljuk meg az óraállításokkal. Ez nagyjából 110-120 gigawattóra megspórolt – azaz meg nem termelt – áramot jelent. És azt tudjuk, hogy a legolcsóbb energia az, amelyet nem kell megtermelni.
Történelmi gyorstalpaló óraállításból
Az óraállítgatás egyébként nem új keletű hóbort Magyarországon. Az elmúlt évszázadban összesen négy alkalommal került sor a nyári időszámítás bevezetésére hazánkban. Először ez 1916. április 30-án történt meg, és működött a rendszer egészen 1919-ig. Majd két évtized múltán – ismét háborús körülmények között -, 1941 áprilisában állíthatták át szüleink, nagyszüleink óráikat. Ez a szakasz nyolc éven át, 1949-ig tartott. Majd öt év kihagyás következett, hogy 1954-től ismét három éven keresztül a téli-nyári időszámítás borzolja a kor emberének idegeit. Majd jött 23 évnyi óraállítástól mentes időszak, hogy a második olajválság hatásaként ismét órát állíthasson a magyar lakosság. És így 1980-tól folyamatosan minden évben kétszer állítgatjuk ismét az óráinkat.
A rendszer bevezetésének mind a négy esetben gazdasági okai voltak. Az első két alkalommal az élőmunka gazdasági termelésben történő optimalizációját szolgálták a rendelkezések. Egy háborús gazdaság érthető okokból minden téren igyekezett a lehető legjobban kihasználni az erőforrásokat. Majd jött az erőltetett iparosítás és végül az olajválság.
A kékkel jelölt országokban jelenleg is van külön téli-nyári időszámítás, a narancsszínűekben volt, de már nem élnek vele, míg a pirossal jelölt államokban soha nem volt óraállítás.
Forrás: Wikipedia
Amikor a társadalmi cél ütközik a gazdasági és környezeti célokkal
Merthogy a téli-nyári időszámításra történő átállással éppen ez történik. A társadalmi cél jelen esetben az lenne, hogy hagyjanak bennünket békén, kíméljenek meg a macerától a március utolsó vasárnapját követő héten. Emellett sok érv hangzik el évről-évre: élettani hatások sorolásától, az óraállítást követő hét munkamorálján át egészen a dolgozók, diákok teljesítményének ideiglenes „romlásáig”. Sőt ha hihetünk a svéd egészségügyi kimutatásoknak, akár 5 százalékkal is növekedhet a keringési zavarok, szívrohamok száma ebben az időszakban.
Ugyanakkor élettani szempontból pozitív érvként hangzik el, hogy azért a nyári időszámítással „megnyújtott” nappalok pozitív hatással vannak az emberekre, hiszen mindannyian jobban érezzük magunkat a természetes fényben.
Ezekkel a hatásokkal szemben ott van a gazdasági haszon. Azaz elsősorban a termelőegységeknél jelentkező energiamegtakarítás. Korábban ezt a gazdasági hasznot növelte még a közvilágítás energiaszükségleteinek csökkenése is, de ez ma már, a fényérzékeny kapcsolók korában nem számottevő. Minimálisan, de még a lakosság is spórol az óraállítással.
Ezzel párhuzamosan csökken a környezeti terhelés is. 40-50 százalékos hatásfokot feltételezve 1 gigawattóra áram körülbelül 600-720 tonna szén-dioxid-egyenértékű üvegházhatású gáz kibocsátásával jár. Ezt megszorozva a 110-120 gigawattórával máris 70-85 ezer tonna szén-dioxidtól szabadítjuk meg a környezetet. Tudom, hogy ez csepp a tengerben, de akkor is…
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
