IFJ. CHIKÁN ATTILA BLOGJA

Chikansplanet

chikansplanet Fenntarthatóság – gyakorlati megközelítésben. Mitől lesz gazdaságunk, társadalmunk, létezésünk fenntartható? Hogyan egyeztethetők össze a gazdasági, szociális és chikansplanetkörnyezeti szempontok? Ezekre a kérdésekre keresem a választ blogomon. Tartsanak velem, érveljenek, vitázzanak, hiszen egy ember monológjánál sokkal eredményesebb kettő, három, ezer, kétezer ember párbeszéde!

Ifj. Chikán Attila – vállalatvezető, befektetési szakember, energetikai szakértő. Az ALTEO Energiaszolgáltató Nyrt. vezérigazgatója, a megújuló energetikai iparág meghatározó képviselője. Szuverén gondolkodó, a társadalomért és a környezetért felelősséget érző értelmiségi.

Blogketrec

Facebook

Utolsó kommentek

Címkék

acél (1) Action 2020 (2) Afrika (2) afterparty (1) agrárreform (1) AGRI (1) AirCarbon (1) Akvárium (1) állattenyésztés (1) Allianz Aréna (1) ALTEO (3) alteo (6) ALTEO Group (2) alternatív energia (1) alternatív gáz (1) Anglia (1) Antarktisz (1) Apple (1) applikációk (1) áramtermelés (1) Arktisz (1) átépítés (1) átláthatóság (1) ATM (1) atomenergia (4) atomkatasztrófa (1) autógyártás (1) autóipar (1) Ázsia (1) Banksy (1) bányászat (1) BCSDH (5) Bécs (1) befektetés (2) beruházás (2) biomassza (10) bioüzemanyag (2) Bloomberg (1) Boris Johnson (1) Borsod (1) Brazília (1) brexit (1) brundtland (2) brüsszel (1) Bundestag (1) c2c (1) CeBIT (1) Costa Rica (1) crowdfunding (1) Csernobil (1) csernobil (1) csomagolóanyagok (1) CSR (1) dagály (1) David Cameron (1) Decade of Education for Sustainable Development (1) dekarbonizáció (1) Dél-Afrika (1) Déli-sark (1) depóniagáz (1) Desertec (1) diploma (1) divat (1) DNA-elemzés (1) Doha (1) dollars and sense (1) dömping (1) Donald Trump (1) e-hulladék (1) ecodriving (1) egyenlőtlenség (1) Egyesült Államok (1) Egyesült Arab Emirátusok (1) Egyesült Királyság (1) Eiffel-torony (1) elektromos autó (3) elektronikus kereskedelem (1) elelktromos autó (1) élelmiszer (1) élelmiszeripar (3) élelmiszerpazarlás (3) élelmiszertermelés (4) ellátásbiztonság (2) Élő Bolygónk (1) emberiség (1) emissziókereskedelem (1) enegiamegtakarítás (1) energetika (2) energetikai (1) energia (1) energiaárak (7) energiafelhasználás (3) energiafogyasztók (1) energiahatékonyság (3) energiahatékony ház (1) energiapolitika (41) energiaszámla (1) energiatakarékos (1) energiatakarékosság (24) energiatakarékossági világnap (1) energiatárolás (4) energiatermelés (45) energiewende (2) ensz (2) ENSZ (7) építkezés (2) épületenergetika (7) erdőgazdálkodás (3) erdőirtás (1) erőművek (2) esco (2) Észak-Afrika (1) étterem (1) EU (7) eu (1) Európai Bizottság (5) Európai Faipari Szövetség (1) Európai Fejlesztési Bank (1) Európai Unió (2) eu ets (1) evolúció (1) externális költségek (1) e hulladék (1) fa (2) Facebook (1) faház (1) fajhő (1) fakitermelés (3) FAO (1) fehér könyv (1) Felsődobsza (1) felsőoktatás (1) felújítás (1) fenntarhatóság (7) fenntartható (3) Fenntarthatóság (1) fenntarthatóság (74) fenntarthatósági jelentés (1) Fenntarthatósági Nap (1) fenntarthatósági oktatás (1) fenntarthatósági paradigma (24) fenntarthatóság a filmekben (1) fenntartható építészet (2) fenntartható fejlődés (67) fenntartható filmgyártás (1) fenntartható növekedés (1) fenntartható utazás (1) fenntartható vállalatvezetés (27) fesztivál (2) fiatalok (2) filmipar (1) FMCG (1) Foci (1) fogyasztás (1) földgáz (2) Föld órája (1) Forma 1 (1) fotovoltaikus energiatermelés (22) fukusima (1) fűrészpor (1) futás (1) Futball (1) fűtés (1) GAMF (1) gasztronómia (2) gazdasági cél (39) gazdasági növekedés (24) Gazprom (1) gender-kérdés (1) geotermia (4) geotermikus energia (1) Gibárt (1) gki (1) globális célok (1) globális felmelegedés (2) Google (2) grafén (1) Greendex (1) green bonds (1) gyapot (1) háború (1) halászat (1) hálózatok (1) hasznosítás (1) hatékonyság (2) Hawaii (1) háztartási méretű kiserőmű (1) hidroenergetika (1) hidrogén (1) hidrosztatikus repesztés (1) hőenergia (1) Hoho Wien (1) Hollywood (1) homok (1) hőtermelés (1) hulladék (3) hulladékégetés (1) hulladékfeldolgozás (1) hulladékfeldolhozás (1) hulladékgyűjtés (2) hulladékhasznosítás (14) hulladékhő (1) hulladékok hasznosítása (1) hullámkarton (1) húsipar (1) húsvét (1) ian cheshire (1) IEF (1) igazságtalanság (1) India (1) infografika (1) informatika (1) ingatlan (1) innováció (4) interkonnektor (1) internet (1) IRENA (1) IT (1) italfogyasztás (1) ivóvíz (1) Jason deCaires Taylor (1) javítás (1) jégtakarók olvadása (1) jevons paradoxon (1) Kalifornia (1) kampány (1) Kanada (1) kapcsolt energiatermelés (1) karbonadó (1) karbonsemleges (1) károsanyag-kibocsátás (2) katalizálás (1) kávé (1) Kecskeméti Főiskola (1) keop (2) kerékpározás (1) készletmenedzsment (1) kibocsátáscsökkentés (3) Kína (7) kína (1) kísérőgáz (1) kiserőmű (1) klímakutatók (2) klímamodell (2) klímapolitika (4) klímaváltozás (5) klímavédelem (46) klímavédelmi célok (2) kogeneráció (1) kommunikáció (1) komposztálás (1) kőolaj (2) kőolajár (1) környezeti cél (33) környezeti teljesítmény (2) környezetkímélő technológia (1) környezetszennyezés (1) környezettudatos (2) környezetvédelem (2) közlekedés (1) közlekedés elektrifikációja (1) közösségi erőmű (2) közösségi közlekedés (1) Közös Agrárpolitika (1) különadók (1) kutatás (1) labdarúgás (3) lapát nélküli szélerőmű (1) Las Vegas (1) lebomlási idő (1) légi közlekedés (1) légszennyezés (1) Live Earth (1) logisztika (1) lokalitás (2) London (1) luxuscikkek (1) magma (1) magyar (1) Manchester United (1) Marokkó (1) maslow piramis (1) megtérülés (1) megújuló (1) megújulóenergetika (9) megújuló energiaforrások (78) megújuló források (1) mélyszegénység (1) METÁR (2) metró (1) mezőgazdaság (1) Michael Green (1) mobiltelefonok (1) modern (1) motorsport (1) mozgási energia (1) műanyag (2) műemlék (1) műhús (1) munkaerőpiac (3) művészet (1) nabucco (1) Nagy-Britannia (1) napelem (7) napelemek (4) napenergia (39) napfogyatkozás (1) napsütés (1) napszél (1) NASA (1) nemek közötti egyenlőség (1) Németország (2) nevelés (1) Noma (1) nonprofit (1) nukleáris energia (3) nyár (1) nyári időszámítás (1) Obama (1) Ocean Cleanup (1) offshore szélerőműpark (1) ökolábnyom (1) okos városok (1) oktatás (4) Olaszország (1) olimpia (1) óraátállítás (1) palack (1) palagáz (1) palaolaj (1) pamuttőzsde (1) párizsi klímaegyezmény (1) pellet (1) pénzügyi rendszer (2) pénzügyi válság (1) pirolízis (1) polietilén (1) polimerek (1) portfolioblogger (210) Premier League (1) Product Environmental Footprint (1) PVC (1) régiók (1) rendezvény (1) Repair Café (1) republikánus (1) rezsicsökkentés (1) ritka földfémek (1) ruhaipar (2) Sandy (1) SGD16 (1) Skócia (1) smart-grids (1) Smartinvest (1) smart city (1) Smart Energy Management (1) sport (2) Stadion (1) stadion (1) start up (1) stratégia (1) szállítmányozás (2) szegénység (1) szélenergia (33) szélerőművek (1) szélturbina (2) szén (1) szén-dioxid-kibocsátás (6) széndioxid (3) szénerőmű (1) szerverparkok (1) szmog (1) szolártechnológia (1) találmány (1) tandíj (1) tanyavillamosítás (1) társadalmi cél (38) társadalom (1) távhő (1) technológia (1) tehetségek (1) termálmetán (1) textíliák (1) textilipar (2) Tiszta Energia Terv (1) tömegközlekedés (1) Transzparencia (1) Trónok harca (1) tudatos fogyasztás (2) túlhalászás (1) turbinák (1) turizmus (1) újrahasznosítás (4) uniós költségvetés (1) urbánus (1) urban mining (1) USA (6) utazás (1) vállalati haszon (1) vállalatok (36) városfelesztés (1) vasúti szállítás (1) verseny (1) világítás (1) villanyautó (1) virtuális erőmű (1) vízenergia (3) vízerőmű (1) vízgazdálkodás (2) vortex bladeless (1) Warren Buffett (1) WBCSD (3) william stanley jevons (1) workshop (1) WTE (1) WTO (1) WWF (1) zacskó (1) zöld energia (1) zöld forradalom (1) zöld könyv (1) zöld kötvény (1) zöld technológiák (2) Címkefelhő

Házszabály

Olvasóink szabad vélemény-nyilvánítási jogát tiszteletben tartva, fenntartjuk a jogot a bejegyzéseinkre érkező hozzászólások moderálására, amennyiben azok:

  • egyéneket, társadalmi csoportokat, kisebbségeket sértő vagy bántó, diszkriminatív, túlzóan obszcén, vulgáris kifejezéseket tartalmazó, jogellenes vagy jogsértő bejegyzések;
  • a hozzászólások és hozzászólók szándékos megzavarására irányulnak;
  • szándékosan félrevezető jellegűek;
  • tisztán politikai tartalmúak;
  • a témához nem kapcsolódó, öncélú, szervezkedésre buzdító megnyilvánulások;
  • sértik mások szerzői, szellemi alkotáshoz fűződő jogait;
  • reklámnak és spamnek, illetve egyéb, rendeltetésellenes felhasználói magatartásnak minősülnek.

Hírbox

Alteo

Dolgozunk a jövőnkért

2017.05.26. 10:28

Fenntartható az, ahogyan most gazdálkodunk az emberi munkaerővel?

shutterstock_111899612.jpgEgyre fontosabb, a jövőt meghatározó vállalati versenytényező az emberi produktivitás tökéletesítése – erről a fenntarthatósági beszélgetésekben is érdemes szót ejteni, mert ez a típusú problémakör foglalkoztatja most azokat a társadalmakat, amelyek egyre inkább a társadalmi fenntarthatóság felé fordulnak. Az, hogy éppen mennyire tolódik el a munka-élet egyensúly az egyén szintjén, meghatározza, hogy milyen – mennyire produktív és motivált, illetve boldog – munkaerővel bír majd egy vállalat hosszú távon. A cél nem a kizsákmányolás, hanem egy minden érintett számára fenntartható állapot létrehozása!

A kérdést vizsgálva, csak a legalapvetőbb mérőszámot – a munkaidőt – nézve, arról lehet hallani az üzleti világban, hogy gyakoriak az olyan periódusok, amikor „a napi nyolc óra munka” igazából egyre inkább tíz vagy még több munkahelyen töltött órát jelent. Ez alapvetően azt vetítené elő, hogy az emberek egyre többet termelnek, a produktivitásuk és értékteremtésük jelentősen magasabb. Csakhogy ez nem feltétlenül van így: ebben a kérdésben ugyanis nem a munkával töltött idő a fő tényező, hanem az, hogy ez alatt az idő alatt mekkora a valós értékteremtés (a kisütött péktermék, a lekönyvelt tétel stb.).

A munkával töltött idő nem feltétlenül fokmérője a valós értékteremtésnek.

Ezt egyre több vállalat ismeri fel: elindult egy munkaidő-csökkentési hullám, leginkább a fejlett gazdaságokban. Ezt a jelenséget érthető módon szigorú szemmel követi minden érintett, illetve a tudományos szféra is. Jó hír, hogy egyelőre nem érkeztek olyan hírek, amik arra utalnának, hogy emiatt csökkent volna az adott vállalatok, nemzeti gazdaságok produktivitás, sőt.

A gyakorlati megvalósításban Hollandia és Franciaország járnak élen. Az előbbi országban már heti 27 óra az átlagos munkával töltött idő, Franciaországban 30 óra. Érdekes, hogy például Nagy-Britanniában továbbra sem hoztak olyan rendeletet, ami csökkentené a munkaidőt. Ott 2015-ös adatok szerint valamivel több mint 6 millió ember dolgozik heti 45 óránál is többet.

 

shutterstock_2106468.jpg

 

Mi szól amellett, hogy csökkentsük a munkaidőt?

A fő érvet a csökkentett munkaidő mellett többek között a New Economics Foundation nevű független amerikai kutatóintézet fogalmazta meg tanulmányában. Ebben a kutatóik arra mutattak rá, hogy a 21. század kihívásaira a csökkentett munkaidő lehet a cégek egyik válasza, mégpedig egészen pontosan a 21 órásra csökkentett munkahét. Ez három fő ok miatt kivitelezhető szerintük.

Egyrészt mert a robotizáció használatával növelhető emberi ráhatás nélkül a termelékenység és fenntartható a növekedés; az egyenjogúsági mozgalommal a családok bevételéhez kiegyenlítettebb módon tudnak hozzájárulni a nők, így a férfiaknak nem kell túldolgozniuk magukat; a csökkenő gyermekvállalási ráták pedig megfordíthatóak lennének, hiszen ma sok esetben azért nem vállalnak három gyereket, csak egyet, mert a sok munkával töltött óra mellett így érzik optimálisnak a gyermeknevelésre fordított időt – több gyerekre nem maradna kellő idejük, energiájuk.

Mindezek mellett a pszichológiai faktor is egyre inkább előtérbe kerül – ma már társadalmi jelenség a kiégés, a mentális higiénia sérülése, és közel fél tucat egyéb hasonló tünet. Ami mindebben a fenntarthatóság szempontjából új lehet, az maga a szemlélet, hogy erről a fenntarthatóság keretrendszerén belül kezdünk el gondolkozni, keressük a megoldási lehetőségeket a problémákra.

 

Hogyan kötődik a munkával töltött idő a fenntarthatósághoz?

Egy kitűnő menedzsment gondolkodó, Jeffrey Pfeffer, aki jelenleg a Stanford Egyetem professzora, szerintem jól rávilágít erre az összefüggésre.

Pfeffer állítása, hogy sok, munkahelyi teljesítményre ható tényező, például a hosszú munkaidő, a munka-magánélet konfliktus, a kiszámíthatatlan munkaórákból és elbocsátásokból eredő anyagi bizonytalanság, a munkakör feletti kontroll vagy a társadalmi támogatottság hiánya ugyanannyira káros az egészségre és növeli a halálozási rátákat, mint a passzív dohányzás.

Számításai szerint a nem megfelelő munkahelyi tényezők felelősek éves szinten mintegy 120.000 halálesetért és mintegy 180 milliárd dollár felesleges egészségügyi kiadásért az Egyesült Államokban. De nem csak ott: a túlzott munkaterhelés például mintegy 600 ezer és 1 millió közötti halálesetért felelős Kínában évente.

Mindebben ugyanolyan fontos az is, hogy a munkahelyen túlterhelést okozó munkahelyi szokások még a munkáltatóknak sem előnyösek. Éppen ezért kellene erre is figyelmet fordítani.

Mert míg a környezeti fenntarthatóság és a vállalatok széndioxid kibocsátásának és újrahasznosítási tevékenységeinek a mérése például hatalmas figyelem irányul, szinte semmi nem jut az emberi-társadalmi fenntarthatóságra és annak menedzsment-gyakorlatokra vonatkozó következményeire. Némileg meglepő, de akár egy önbevallással számított egészségügyi tényező mérése is kielégítően jó előrejelző erővel bírhat – ennek köszönhetően pedig a vállalati gyakorlatok emberi egészségre, motivációra, elégedettségre vonatkozó hatásainak számszerűsítése könnyen elérhetővé válik a cégek számára.

Mindezek alapján az emberekért legalább annyira aggódnunk kellene, mint a jegesmedvékért vagy a veszélyeztetett fajokért. Ha szigorúak akarnánk lenni, akkor az alcím kérdésére adott válasz az lenne, hogy nem fenntartható a jelenlegi munkaszervezésünk, viszont szerencsére vannak már megoldási tervek, amiket érdemes kipróbálni.

 

További hasznos olvasnivaló:

A New Economic Foundation szerzői által írt tanulmány a 21 órás munkahétről (angolul):
„21 hours: Why a shorter working week can help us all to flourish in the 21st century”
https://web.archive.org/web/20160209144546/http://b.3cdn.net/nefoundation/f49406d81b9ed9c977_p1m6ibgje.pdf

 

A brit Guardian lap átfogó érvelése a csökkentett munkaidővel kapcsolatban (angolul):
https://www.theguardian.com/sustainable-business/2015/nov/09/fewer-working-hours-doctors-eu-negotiations

 

 

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!

 


A bejegyzés trackback címe:

http://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr2312541839

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Igazából van benne valami... Elvégre ha józan paraszti ésszel gondoljuk is végig, a kiégett és lefáradt ember kevésbé termelékeny is...
Attól függ milyen munkakörről van szó. Ha az ember csak egy csavart húz meg a futószalagon, akkor valóban arányos az eltelt idő és az elvégzett teljesítmény - más kérdés a selejt aránya.

De ha szellemi munkát végez valaki, akkor bizony egy idő után kimerül. És ha túl gyakran történik ez meg vele, akkor kiég.
Ha egy dolgot az átlagpolgár csak úgy 5-6 órán keresztül tud hatékonyan csinálni, akkor hülyeség benntartani 8-10 órán át, mert a maradék idejében amúgy sem fog értékes munkát végezni, ugyanakkor regenerálódni sem fog ami oda vezet, hogy másnap még rosszabb lesz a teljesítménye.
Ez minden érintett céhnek magának kellene eldöntenie. Nem hiszem hogy itt állami feladat lenne rendeletileg belekavarni.
@midnight coder: Nagyon igazad van, a legtöbb ember - különösen akkor, ha már nem egészen fiatal - szellemi munkakörben nem képes 8 órát teljes intenzitással végigdolgozni.

Hevenyészett becslásem szerint 6 órában - 25 százalékkal kevesebb idő alatt - maximum 10 százalékkal lesz kisebb a teljesítmény, mint 8 órában. Ha még a rövidebb munkaidő egyéb előnyeit is figyelembe vesszük - több szabadidő, jobb regenerálódás stb. - mindenképpen indokolt a munkaidő csökkentése.
@Ad Dio:
Dehogynem az államnak.
A munkáltató - különösen nálunk - nem fog önként lemondani napi 2-3 óráról, amíg erre nem kényszerítik.
@efi:

Francokat nem. Épp erről szól a cikk: a munkaidő csökkentése nem vagy pozitívan befolyásolja a termelékenységet. Teszem hozzá: bizonyos területeken. A dolog egyébként is csak úgy és csak addig működik, ameddig a kedvezmény kedvezmény, nem pedig járandóság. Ide az állam nem kell hogy betegye a lábát, mert csak bajt csinál.
@Ad Dio:
Ahol bevezették a csökkentett munkaidőt, ott szerinted nem foglalták törvénybe? Dehogynem.
Ahogy 30 éves távlatban nézem, nagyon érzékelhető a munkaidőn belüli munka csökkenése, a szervezettség és technikai fejlettség segítségével. Ezernyi aprósággal nem kell már törődni, mert a standardizált minőség és folyamatos információs kapcsolat megerősíti a bizalmi gazdaság láncolatot.

A munkahely egyben társadalmi-társasági élet terepe is. Nem olyan nagy baj hogy fent van tartva a min 6 órás munkanap, az emberek addig sem zárkóznak be a házukba, inkább bemennek a munkahelyre hogy társaságban és jól érezve alkothassanak..

A jobban szervezett cégek úgyis rákényszerítik a többit a változtatásra, lassanként megszűnik a munkahely büntető jellege, marx-engels végre elfelejtődhet.
@efi:

Épp ezt nem tartom szerencsésnek.
Nálunk inkább az ellenkezője zajlik, még a multinacionális cégeknél is. A munkakultúrát nagyon ritkán exportálja az anyacég a leányvállalatainak. Itt magyar a vezetőség nagy része és mindegyik csak a számokat és százalékokat nézi, illetve azt hogy hogy tud másoknak a hátán még magasabbra mászni. Az ösztönzőrendszereket is addig csavargatják, ameddig a terv a norma pár év után a duplája, vagy triplája lesz és évenként bővítik a munkakörökbe tartozó feladatokat. Ha teljesíted a terved, jövőre megemelik.

Itthon nem találsz olyan HR-est aki olyan "unortodox" megoldásokban gondolkodik, amik a munkavállaló érdekeit is szempontnak tartják. Maximum akkor gondolkoznak el ezen, ha rendszeres és súlyos munkaerőhiánnyal és fluktuációval néznek szembe.

A jellemző HR irány itthon az hogy csökkenteni a létszámot és rátolni a munkákat és a munkaköröket a maradókra még akkor is ha se tudásuk, se erejük, se idejük nincs rá.

Nálunk pl. van olyan munkafeladat amit hivatalosan, szabály és törvény szerint egyedül nem végezhető, ami miatt korábban párban kellett dolgozni. Mivel elküldték az embereket, így szólóban kell dolgozni és rád van tolva a felelősség, ha történik valami. Elméletben van lehetőség arra, hogy a kollégát odahívd, hogy szabályosan dolgozhass, de ha ezt tennéd akkor rövid időn belül kirúgnának, mert se te, se a kollégád nem tudná teljesíteni az elvárásokat. Szóval csak elméletben dolgozhatsz szabályosan, gyakorlatban már nem és minden felelősség a tiéd, nem a HR-esé, vagy a vezetőségé akik kitalálták hogy fele létszámmal is meg lehet csinálni mindent, fele pénzért.

Ja és ez nem egy sufnicég, hanem egy nagyon neves multi magyar leánycége, többszáz-milliárdos árbevétellel.

Sajnos itthon a szakszervezetek mind csak alibiznek. A cégek tenyeréből esznek és az a feladatuk, hogy csitítsák a munkavállalókat. Nem a munkavállalók, hanem a munkaadók és a saját érdekeiket védik.
Szerintem Franciaországot ne citáljuk, mint jó példát, ugyanis a Francia gazdaság egyik legsúlyosabb problémája pl. Némethez képest alacsonyabb heti munkaidő mennyiség, nem véletlen, hogy nincs olyan mértékű invesztíció a Francia gazdaságba, hasonlóan az Olaszhoz, akik dettó nem a szorgos melóról híresek, ráadásul még a termelékenységi szintjükhöz képest magasak az átlagbéreik is. Tudomásul kell venni, a mai világ már nem a '70-es, '80-as évek, amikor Európa diktálta az ütemet a világgazdaságban! Manapság Ázsia a motor, ők a fő invesztorok, ergo az ő munkakultúrájuk, munkabírásuk, tempójuk az etalon, melyre persze lehet azt mondani -némi igazságtartalommal- ,hogy náluk nem érték a munkaerő, ott nem munkatársak, hanem beosztott robotok vannak, tehát nem szabad kritikátlanul 1 az 1-ben átvenni a keleti munkaszemléletet, de azon Eu-s országokban, ahol nem dübörög úgy a gazdaság, mint az NSZK-ban, Ausztriában, illetve a Skandináv országokban, vagy épp 1-2 Közép-Kelet Európai EU-s tagállamban, nos ott azért óvatosan bánjunk a heti munkaidő csökkentéssel.
@tireless treehugger:
Ne magadból indulj ki. Eszembe sincs a társasági életem a munkahelyem élni, ha egyszer a melóval hamarabb kész vagyok. Persze, ez sokakról nem mondható el: facse, 1 órás reggeli, 2 órás ebédszünet, 3 kv-zás, 6 cigiszünet, pletyó. Had ne ez legyen már a normális.
@efi:

tök aranyos kollégáid vannak, tudják hogyan kell kellemessé tenni a munkahelyi környezetet. Lehet hogy benned van a hiba, dzsungelt csinálsz magad körül aztán persze hogy várod mikor menekülhetsz el.

Fogadjunk hogy nem érted.
@tireless treehugger:
Lógással valóban kellemesebbé lehet, bizonyára te ebben rutinos vagy.
Én azonban maradok annál, hogy munkahelyi lógás helyett több időt töltenék a családommal.