A befektetők körében Magyarországon ma még számos félreértés kering annak kapcsán, hogy mit jelent az, hogy egy vállalat fenntartható módon működik. Sok befektető számára a „fenntartható vállalat” szókapcsolat azokat a jellemzően környezeti tekintetben zöld vállalatokat jelenti, amelyek működésének fókuszában az alternatív energetikai lehetőségek kiaknázása vagy a környezetvédelemhez köthető „zöld” tevékenységek állnak, holott a fenntartható vállalatműködés közel sem csak ezt jelenti. A fenntarthatósági dimenziók – környezeti, társadalmi és gazdasági/vállalatirányítási – közül befektetői szempontból egyáltalán nem biztos, hogy csak a környezeti dimenzió megléte jelenti azt, hogy a vállalat részvényeinek megvásárlásával egy fenntartható üzletbe invesztáltuk megtakarításainkat.
Az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában a befektetők egyre inkább keresik azokat a vállalatokat – és tekintik az ezekbe invesztált forrásokat fenntartható befektetésnek –, amelyek elsősorban a fenntarthatósági dimenziók közül a társadalmi és a gazdasági/vállalatirányítási területeken erősek, függetlenül attól, hogy a működésük középpontjában milyen terület áll.
Az angol terminológia szerint a vállalati fenntarthatósági dimenziókat együttesen általában ESG-ként – Environment, Social, Governance – jelölik. Amíg a magyar terminológia elsősorban gazdasági dimenzióként utal az angol nyelvterületen governance-ként meghatározott dimenzióra – ez utóbbi megközelítés sokkal komplexebben vizsgálja egy-egy vállalat ezen a területen kifejtett gazdasági tevékenységét. Érdemes tehát hazánkban is egyre inkább ezt a terminológiát használni.
A fenti kérdéskör kapcsán egyre több érdekes elemzés lát napvilágot, konkrét példákon mutatva be ennek a két utóbbi fenntarthatósági dimenziónak a fontosságát a helyes befektetői döntések meghozatalában. Ez a fajta szemlélet voltaképpen életre hívott egy külön részleget a nagyobb befektetési alapok irányítási rendszereiben – ezek feladata, hogy elemzések és kutatások alapján javaslatot tegyenek a portfóliójukban lévő vállalatoknak arra, hogy az egyes fenntarthatósági dimenziókban milyen intézkedések mentén javíthatják teljesítményüket, és így összességében eredménytermelő képességüket.
A társadalmi – azaz a Social – dimenzió kapcsán az egyik eklatáns és sok elemzésben visszatérő példa a női vezetők arányának és az adott vállalat gazdasági teljesítményének a kapcsolata. Még 2012-ben készített a Credit Suisse kutatási részlege egy tanulmányt ennek kapcsán, amely egyértelműen kimutatta, hogy hölgyeket a legfelső vezetői szinten alkalmazó vállalatok eredménytermelő képessége (a tanulmány terminológiájában a tőzsdei kapitalizációja) jelentősen magasabb, mint az őket a legfelső vezetői testületekbe nem delegáló cégeké.
Hogy ez a számok szintjén mit jelent, azt jól szemlélteti a lenti ábra:
A fenti megállapítás mentén egyébként a Pax World Investments nyolc tőzsdei nagyvállalatnak javasolta, hogy vezetői testületeinek nemi arányát javítsa, amelyek közül öt – köztük az eBay – meg is fogadta a tanácsot és jelentősen növelte az elmúlt években a női vezetők arányát a vállalat irányító testületeiben.
A vállalatirányítási – Governance – dimenzió kapcsán viszont jellemző példaként az írások nem egy befektetési, hanem egy „nembefektetési” történetet idéznek nagyobb számban. Ebben a sztoriban az adott pénzügyi alap – Parnassus Investment – a befektetők határozott kérésére sem tett pénzt a Valeant gyógyszergyártó vállalatba, mert az üzleti modellt nem tartotta fenntarthatónak. Az alap szakértőinek helyes meglátását igazolta, hogy a gyors felfutást követően a Valeant papírja 86 százalékot zuhantak 2016-ban, miközben a vezérigazgatót bíróság elé állították.
Hasonlóan érdekes – és a nagy befektetési alapok által is vizsgált – mutató a vállalatvezetők fizetésének növekedési üteme és az adott cég eredménytermelő képességének javulása közötti korreláció vizsgálata. Ez egyébként azt mutatja, hogy azoknál a cégeknél, ahol az előbbi mértéke jelentősen megelőzi az utóbbi növekedésének ütemét, ott az eredménytermelő képesség középtávon mindenképpen csökkenni fog, míg ahol a kettő kéz a kézben jár, ott jelentősen emelkedik a vállalat eredménytermelő képessége hasonló időtávon. Emiatt is népszerű és teljesen elfogadott gyakorlat a nyugati országokban, hogy a menedzsment saját részvényekkel rendelkezik az adott vállalatban, hiszen ez is motivációt jelent a sikeres és hosszú távon fenntartható működtetésre.
A fentiekből is látszik, hogy érdemes a befektetőknek egyrészt újragondolniuk a fenntartható vállalat szókapcsolat valódi jelentéstartalmát, másrészt a vállalatoknak is fontos megérteniük, hogy egy-egy „zöld” beruházás a társadalmi és a vállalatirányítási dimenziók elhanyagolása mellett még egyáltalán nem teszi fenntarthatóvá az adott véget. Hiszem, hogy amennyiben ez a három dimenzió egymással összhangban kerül be egy-egy cég működési filozófiájába, akkor számtalan sikerese tőzsdei midcap történetnek lehetünk tanúi akár Magyarországon is.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
