Véget ért a párizsi klímacsúcs, így érdemes átnézni, hogy miben is állapodtak meg a résztvevő 195 ország képviselői. Elsőre egy megfelelő finanszírozási háttérrel ellátott, a globális felmelegedés hatékonyan mérséklő mechanizmusnak tűnik az elfogadott dokumentum, azonban a szankció nélküliség és a vállalások mennyisége sokakban hagyott kételyeket. Az alábbiakban szeretném felvázolni, hogy miért is érdemes a megállapodást egy pozitív első lépésnek és nem a klímaváltozás kérdését teljes egészében megoldó vagy ignoráló fejleménynek tekinteni.
December 12-én, egy nappal a tervezett befejezés után véget ért a párizsi klímacsúcs. A várható vitatémákról írtam korábban, most pedig azt szeretném felvázolni, hogy mit is jelent, mivel jár a megkötött megállapodás. Elöljáróban annyit, hogy Párizsban 195 ország képviselői találkoztak, a cél pedig egy olyan terv elfogadása volt, amellyel hatékonyan fel lehet majd lépni a klímaváltozás ellen. Fontos kiemelni – ahogy arra a Vox is felhívta a figyelmet –, hogy a klímaváltozás mérséklésére nem a bolygó megmentése, hanem az emberi civilizáció és a jelenlegi természeti környezet fenntartása miatt van szükség. A bolygó már számos ilyen cikluson ment keresztül, de ezek a ciklikus változások sokkal lassabbak, mint a jelenleg megfigyelhető. Mi, és sok élőlény viszont egyre nehezebben birkózunk meg a szélsőséges időjárással. A jelenlegi tendenciák mentén a század végére 4-5 Celsius-fokos felmelegedés várható. Hogy érzékeltessem a különbséget: a legutolsó földtörténeti jégkorszak és a mostani periódus között is 5 Celsius-fok a különbség az átlaghőmérsékletben…
A tudományos közösség 2 Celsius-fokban állapította meg azt a határt, amelyet semmiképpen sem szabad átlépni, bár az is látszik, hogy a mostani, 0.86 fokos emelkedés is súlyos károkkal jár, gondoljunk csak a szíriai polgárháború kirobbanásában is szerepet játszó közel-keleti aszályra. A klímacsúcson így egy olyan cél elérésére kellett megoldást találni, amely nem is biztos, hogy elegendő a problémák megoldására. A helyzet összetettségének megfelelően három előzetes szöveg is született, amelyekből végül elkészült a végső változat.
A megállapodás lényege, hogy a tagállamok önkéntes vállalásokat tesznek arra vonatkozóan, hogy miként fogják csökkenteni kibocsátásukat, illetve növelni energiahatékonyságukat, amelyek teljesülését egy nemzetközi rendszeren keresztül lehet majd követni. A jelenleg érvényben lévő vállalások 2,5-3,5 fok közötti növekedést eredményeznének, így először 2023-ban, majd ötévente felülvizsgálják azokat és természetesen csak szigorúbbakat fognak elfogadni. Emellett az IPCC-nek (Éghajlatváltozási Kormányközi Szervezet) 2018-ra elő kell állnia egy olyan tervvel, amellyel elérthető válik a 1.5 fokos szint is. Ráadásul úgy néz ki, hogy a pénzügyi oldalon is sikerült előrelépni, mert az átállásra önerőből nem képes, fejlődő országok 2020-ra évi 100 milliárd dollár támogatásban fognak részesülni ennek elősegítése érdekében. Emellett a klímaváltozás által már most is veszélyeztetett országok külön kompenzációban részesülnek majd.
Persze több kérdés is felmerül a megállapodással kapcsolatban: elég ennyi? Lehet szankcionálni a kötelezettségeiket nem teljesítőket? Lehetetlen gyorsabban átállni teljesen a megújulókra és elhagyni a fosszilis energiahordozókat? A válasz mindhárom esetben nem. Nem elég ennyi, a klímaváltozás nincs megoldva, de első lépésnek tökéletes, pláne, ha el is kezdik a vállalások megvalósítását. Szankciók szintén nem kivitelezhetőek, de azért azt látni kell, hogy ha a fejlett országok évi 100 milliárd dollárt adnak a fejlődőeknek az átállásra, akkor nem valószínű, hogy nagyon hagynák majd a visszaéléseket, pláne nem egy monitoring rendszer mellett. Végül pedig nem, nem lehetetlen a gyorsabb átállás, de nem biztos, hogy célszerű. A megújulók előtt még számos probléma áll, az energiatárolástól kezdve az időszakosságukig, így ezek a technológiák, az országok többségében, még nem képesek teljesen átvenni a szénalapú megoldások helyét. Viszont az energiahatékonyság növelésével és fejlettebb rendszerek, pl. kapcsolt erőművek használatával együtt már komoly előrelépést jelenthetnek. Ugyanez igaz a megállapodásra is: nem tökéletes, sőt, még elég sok a kérdőjel, de komoly előrelépés ahhoz képest, ami eddig volt. Idő és tér a tévutakra egyre kevesebb van, reméljük, hogy jó úton járunk.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!