Míg a zöldenergiát népszerűsítő átfogó mozgalom célja a fosszilis energiahordozók energiapiacról való kiszorítása és megújuló energiaforrásokkal való kiváltása, addig Kanadában lehetetlennek tűnik a megújuló energiapiac bővítése a nagy olajvállalatok támogatása nélkül. A kormányzatok világszerte szabályozással és különadókkal csökkentenék az olajcégek károsanyag-kibocsájtását, az észak-amerikai országban azonban látszólag csak a fordított logika lendítheti tovább a megújulók piacát.

Világszerte láthatóak azok a szabályozások és különadók, amelyek a fosszilis energiahordozókkal foglalkozó vállalatok nyersanyag-kibocsájtását korlátozandó szigorításokat és többletköltségeket rónak ezekre a cégekre. Emellett több helyütt került bevezetésre olyan policy, amely szerint az egyes államok vagy cégek nem hajlandók szénnel vagy olajjal dolgozó vállalatokkal kapcsolatba lépni. A Stanford University nemrégiben határozott arról, hogy többé nem invesztál direkt módon szénnel dolgozó intézményekbe, a Rockefeller Brothers Fund pedig szintén nagyságrendileg csökkent ilyen irányú befektetéseit.

Kanadában azonban úgy tűnik teljesen más a helyzet, és nem alkalmazható ez a metódus a zöldenergia népszerűsítésében. Az észak-amerikai országban ugyanis az állam mellett pont a nagy olaj- és gázcégek a szél-, víz- és napenergiára épülő projektek legfőbb tulajdonosai, illetve kivitelezői. Albertában például a legnagyobb szél- és vízenergia projektek mindegyike részben vagy teljes egészében ilyen vállalatok kezében vannak. Ilyen több lábon álló intézmény a Capital Power is, amelynek több mint 20 szél- és vízenergia létesítménye van Észak-Amerikában, ugyanakkor szén- és földgáztüzelésű erőműveket is működtet.

A fentiek értelmében e vállalatok anyagi korlátozása paradox módon épp hogy jelentősen hátráltatná a megújuló energiapiac helyi bővülését és a fejlesztéseket. Kanada ezek szerint egyelőre nem áll készen arra, mint amit Hawaii konkrét célkitűzésként hivatalosan is megfogalmazott, hogy 100 százalékban megújuló energiaforrásokból fedezze energiaszükségleteit. Ilyen szempontból jogosnak tűnnek azok a félelmek, amelyek a gazdaság összeomlásától és a lakossági energia hozzáférés problémáitól tartanak a nagy olajcégek visszaszorítása esetén.

Ugyanakkor kérdéses, hogy a fosszilis és megújuló energiával egyaránt foglalkozó cégeknek juttatott támogatásokat milyen mértékben fordítanák valóban „zöld innovációra”, és milyen arányban olaj- vagy szénipari kiadásokra.

Tovább erősíti ráadásul a kanadai energiatermelést illető kérdőjeleket, hogy jelen körülmények között a rekord alacsony olajár szignifikánsan befolyásolhatja az energiacégeket, hogy kevésbé megújuló energiaprojektjeiket, mint inkább konvencionális ágazataikat építsék.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!