A folyamatos fejlesztések, az adókedvezmények és a befektetések dinamikus bővülése nyomán világszerte drasztikusan csökkennek a megújuló energiaforrásokra épülő infrastruktúra költségei. A fenti tendenciának köszönhetően a fejlődő országok mára utolérték a fejlett országokat a zöld energiaipari befektetések terén. Mindez nem csak az olcsóbb és környezetbarátabb energiatermelés, hanem az ipari modernizáció szempontjából is óriási fegyvertényt jelenthet.
Egyhatodával nőtt tavaly a megújulóenergetikai projektekbe történt befektetések mértéke. Az új, főként szél- és napenergiára támaszkodó fejlesztések összértéke így 2014 végére elérte a 270 milliárd dollárt. A befektetési kedv föllendítésében egyfelől az amerikaihoz hasonló adókedvezmények, másfelől az „energiafölösleggel” való kereskedés lakosság számára biztosított általános lehetősége, végül pedig az infrastrukturális fejlesztések játsszák a főszerepet.
Amerikában korábban harminc százalékos adójóváírást szavazott meg a törvényhozás a fotovoltaikus lakossági projekteknek, ami óriási könnyebbséget jelent az ilyen irányú befektetéseknél. Németországban bevett eljárás a szaldós elszámolás, amelynek keretében a lakosság az általa megújuló forrásokból nyert energiafelesleget becsatornázhatják az energiahálózatba – ez a rendszer működik egyébként itthon is, a fejlesztéseket pedig lakossági és közületi pályázati források támgat(hat)ják. Ezen intézkedések mentén globálisan is számottevő magánforrás jelenik meg a rendszerben.
A fejlesztések révén ráadásul drasztikus árcsökkenés figyelhető meg a megújuló energiaforrásokra épülő eszközök terén. A napenergia kinyeréséhez szükséges infrastruktúra ára 75 százalékkal csökkent 2000 óta. Az előállított energia tárolása szintén jóval olcsóbbá vált a technológiai fejlődés nyomán, így a napenergia tárolása mintegy 75 százalékkal lett olcsóbb 2005 óta, igaz ez elsősorban ipari méretekben jelenthet valóban gazdaságos megoldást a remélhetőleg nem is olyan távoli jövőben.
A fenti trendek nyomán mára a megújuló energiaforrások kiaknázása abszolút elérhető és világszerte elterjedt megoldássá vált. Ezt mutatja az a két adat, amelyek szerint 2014-ben a fejlett országokban összesen mintegy 140 milliárd dollárt fektettek be megújuló energia projektekbe, míg a fejlődő országok ennél csak minimálisan alacsonyabb, nagyjából 135 milliárd dolláros értéket produkáltak.
A „második, illetve harmadik világ” kifejezések tehát már a zöldenergia terén sem állják meg a helyüket. Ennek egyik példája Kína, hiszen a keleti óriás hatalmas energiaszükséglettel bír, amelynek nagy részét eddig széntüzelésből fedezték. Ez az átállás nem csak a helyi ipar modernizálása, hanem a környezetvédelem szempontjából is meghatározó lehet a régió jövője szempontjából.
Mindezek a tendenciák az energiaárakban is érzékeltetik hatásukat. Így lehet, hogy ma már jóval – megawattóránként 20-40 dollárral – olcsóbb a napenergia felhasználásával áramot termelni, mint olajból előállítani azt. A leírtak alapján tehát egyáltalán nem lehetetlen, hogy az időjárásfüggő energiaforrások részesedése a globális áramtermelésben a mai 10 százalékról 20 százalékra nőjjön 2030-ra.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
