Amit ma a gyerekeink elméletben megtanulnak a fenntartható életvitelről, azt az unokáink már a gyakorlatban is használják majd
Számos esetben hallom magam is, hogy amennyiben valóban szeretnénk a fenntarthatóság felé terelni a modern társadalmakat, akkor a gyerekeket kell megcélozni: egyrészt azért, mert ők lesznek a cselekvő tagjai a jövő társadalmának, másrészt pedig azért, mert a gyerekek képesek befolyásolni a szüleiket a fenntarthatóbb életvitel irányába. Ez utóbbi viszont tévedés – egy friss dán kutatás szerint ugyanis a gyerekek nem élnek ezzel a lehetőséggel, a tettek szintjén még mindig a szülők kezelik tudatosabban a fenntarthatósági alapelveket. Ami viszont nem feltétlenül baj.
Habár a gyerekeim még igen fiatalok, az már most is nyilvánvaló, hogy az ő kívánságaik és igényeik nagymértékben befolyásolják azt, hogy mi kerül a bevásárlókosárba, mit csinálunk a szabadidőnkben, vagy éppen hova és mivel utazunk nyaralni. Hatványozottan igaz lesz ez már akkor, amikor a gyerekek tinédzser korba lépnek, vagy ifjú felnőttként vesznek részt a családi döntéshozatalban.
Hiába járatosabbak azonban 16-22 évesek a fenntarthatóság elméleti kérdéseiben, a gyakorlati életre vonatkozó döntéseikben ez alig-alig látszik.
Igaz ez még azokra a társadalmakra is, amelyek a magyarnál jóval előrébb tartanak a környezettudatos és fenntartható elvek oktatásában. Dánia, ahol az említett felmérés készült, részt vesz például az ENSZ „A fenntartható fejlődés oktatásának évtizede” (Decade of Education for Sustainable Development) programjában, amelynek éppen az utolsó évében járunk idén, a dán média is többet foglalkozik a témával, és alapvetően a dán felnőttek is környezettudatosabbak a magyar átlagnál. Impulzus tehát éri bőven a fiatalokat – jóval több mint az idősebb generációk tagjait ilyen idős korukban –, döntéseikben ez mégsem igazán felfedezhető a kutatás eredményei szerint.
A gyerekeink oktatásának gyümölcsét az unokáink aratják le
Jó hír viszont, hogy a fentiektől függetlenül a felmérés szerint a fiatalok viselkedése azért formálható. Tény viszont az is, hogy ezt a formálást csak kis mértékben írhatjuk az oktatás és a média (legyen az a hagyományos vagy a közösségi média) számlájára. Sokkal erőteljesebb a család és a szülők hatása. Ezt mi magunk is megfigyelhetjük: ha a szülő odafigyel az áramhasználatra és lekapcsolja a villanyt, a gyerek egy idő után szintén megteszi ezt. De hasonló a helyzet a vásárlási szokások alakítása, vagy éppen a hulladékok kezelése esetében is.
Ezek a szokások ráadásul olyan mélyen épülnek be a gyerekek mindennapjaiba, hogy felnőttkorban hozott döntéseik során is szerepet játszanak majd – azaz majd szülőként ezeket a pozitív viselkedésformákat adják tovább gyermekeiknek, kiegészítve azokból az extra információkból fakadó plusszal, amit most fiatalként az iskola és a média közvetít feléjük.
És ez voltaképpen jó hír. Jó hír, mert bár a mai gyerekek fiatalként (még) csak kis mértékben építik be mindennapi döntéseikbe a fenntarthatósági, környezetvédelmi, energiatudatossági alapelveket, azok – főleg a jóval tudatosabb és egyre széleskörűbb ismeretanyagra épülő szülői példamutatás révén – beépülnek a mindennapjaikba, és felnőttként majd példamutatás útján továbbadják ezeket gyerekeiknek. Így a mostani oktatási programok voltaképpen az unokáinkat tanítják.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
