Feladatok az energetikában 2014-re

Habár a hazai energetikai szektor a szakmai vélemények szerint óceánjáró tankhajóhoz hasonlóan hánykolódik a gazdasági környezet és a szabályozás viharai által korbácsolt hullámokon, korai lenne még leírni a szektort. Mivel egy stratégiai, és súlyánál fogva meghatározó nemzetgazdasági ágról beszélünk, éppen olyan nehezen csúszik le egy hatalmas örvénybe, ahogyan azt egy tankhajó tenné. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy elsüllyeszthetetlen lenne.

Annak szempontjából viszont, hogy a szektor kijut-e a viharból, vagy süllyedni kezd-e 2014 meghatározó év lesz.

A helyzet ugyanakkor egyáltalán nem tragikus, hiszen számos olyan hatékony eszköz áll rendelkezésre, amely mentén a szektor jövőre kikerülhet a negatív hangulatból. Jelenleg az látszik, hogy alapvetően négy nagy beavatkozási területen kell felelős döntéseket hozni, és megszabni az elkövetkező évek fejlődési irányait.

Az első ezek közül, hogy tisztán kellene látni, mit kívánunk kezdeni a hazai villamosenergia-termelő kapacitásokkal. Erőművi portfóliónk jelentős része elavult, alacsony hatásfokú és emiatt csak gazdaságtalanul üzemeltethető. Jelenleg ugyan az európai túltermelésből rendelkezésre álló olcsó importáram azt a látszatot kelti, hogy van elegendő villamos energia a hazai fogyasztók ellátására, ez az állapot az előrejelzések szerint akár már két-három éven belül megváltozhat.

A Paksi Atomerőmű bővítése csak részben jelent, elsősorban hosszú távú, megoldást a jövőbeni problémákra. Jelenleg a pár éven belül kieső hagyományos kapacitások pótlására kell fókuszálnia a szektornak. A viszonylag gyorsan megvalósítható, megújuló alapon villamos energiát termelő technológiák – elsősorban a szél, a nap és a biomassza erőművek – ma már gazdaságilag, környezeti szempontból és társadalmilag is valós, fenntartható alternatívát kínálnak. Éppen úgy, mint a magas hatásfokú, modern földgázt égető, kapcsoltan villamos energiát és hőt is termelő erőművek.

Azonban, hogy a fejlesztések elinduljanak, tisztán kell látni a stratégiailag kijelölt útvonalat. Ennek meghatározása, az arányok kijelölése, a beruházások megindításához szükséges szabályozói, gazdasági környezet alapjainak lerakása 2014 egyik kiemelt feladata kell legyen.

Hasonlóan fontos feladatok állnak a hazai energetika előtt a hőpiac kapcsán is. Az első és talán legfontosabb feladat, hogy a szabályozók tisztázzák, mit kívánnak kezdeni a távhő szektorral. A közvélekedéssel ellentétben ez a technológia közel sem versenyképtelen – igenis lehet jól, megtérülő módon üzemeltetni a rendszereket.

Jelenleg mintegy 60-80 olyan kis- és közepes méretű rendszer található Magyarországon, amelyek pengeélen táncolnak. Távhőnként átlagosan 200-400 millió forintos beruházással ezek fenntartható módon üzemeltethetővé tehetők. Ezeknek a fejlesztése, országos szinten mintegy 60-70 milliárd forint befektetését igényelné, cserébe viszont egy valóban 21. századi technológia mentén lehetne újradefiniálni az ágazatot. Szakmai szempontokat figyelembe vevő beruházások mentén, hozzáértő gazdasági és műszaki üzemeltetéssel, egy felelős árpolitika támogatásával ezek a modernizált távhőcégek olyan megoldást kínálnak, amely akár az önkormányzatok számára is értelmezhetővé tennék ezeknek a rendszereknek a közösségi tulajdonlását, közelebb lépve ezzel a Németországban olyan sikeres, itthon is példaként emlegetett stadtwerke modellhez.

Harmadik elemként ezt a területet lenne érdemes az eredmények maximalizálása végett kiegészíteni és megtámogatni egy értelmezhető méretű energiahatékonysági és épületrekonstrukciós porgrammal. Habár ennek a lakossági lábáról már hallottunk elképzeléseket, a közintézmények felújításával kapcsolatos elképzelésekről az uniós kötelezettség ismeretén túlmenően, még nem hallhattunk. Hasonlóan homály fedi egyelőre az ipari energiahatékonysággal kapcsolatos nemzeti stratégiát is, holott az Európai Unió energiahatékonysági direktívája ezt a területet is kiemeltként kezeli.

A negyedik fontos terület, amelyen feltétlenül előrelépést kell elérni 2014-ben az a fenti beruházások finanszírozásának kérdése. Ennek kapcsán két részterületen szükséges tisztázni a célokat és megteremteni a fejlődés lehetőségeit.

Ezek közül az első, és talán legfontosabb, a finanszírozói bizalom megerősítése. Jelenleg a bankok és az energetikai fejlesztők között a siketek párbeszéde zajlik – a bankok állításuk szerint hiteleznének, de nincs kinek hitelt adni, az energetikai iparág szereplői viszont folyamatosan hangoztatják valós igényüket egy ésszerű hitelezési mechanizmus iránt. Egy biztos, értelmezhető hitelezési gyakorlat nélkül elmaradnak a fejlesztések. Ennek talán legnagyobb vesztese pedig éppen az az önkormányzati energetikai terület, amely korábban a hitelezést pörgette.

A finanszírozás másik lábát egy hatékony és átlátható uniós pályázati rendszer kell jelentse. A 2014-ben induló hétéves uniós költségvetési időszakban hatalmas összegek juthatnak majd energetikai fejlesztésekre. Ezekkel a forrásokkal pedig élni kellene, hiszen ezek hatalmas lökést adhatnak az energetikai fejlesztéseknek. Fontos azonban, hogy a pénzek szétosztása átlátható és konzekvens módon történjen, ne fordulhasson elő, hogy már nyertes projektek támogatását vonják vissza, illetve, hogy már ránézésre is megvalósíthatatlan és fenntarthatatlan fejlesztések kapjanak hatalmas támogatásokat, miközben az értelmes és valóban életképes projektek ne valósuljanak meg a forráshiány miatt.

Ideje tehát felelős döntéseket hozni, mert habár még el nem rontottunk semmit, de késésben vagyunk. Az idő pedig egyre jobban szorít.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!