Az ALTEO jövő év elejéig napelem parkot telepít Kecskeméten, a Graboplast Zrt. telephelyén – tájékoztattuk a megfelelő eszközök és csatornák mentén a közvéleményt a hét elején. A megjelenéseket átböngészve, az online felületeken találtam néhány érdekes hozzászólást a tudósítások alatt. Ezek legtöbbször a „Megtérül! – Nem térül meg!” gondolatcsoport mentén boncolgatták a kecskeméti fejlesztést. És mivel alapvetően ez is fenntarthatósági kérdés, gondoltam érdemes kicsit megnézni a beruházói gondolkodást is a kecskemétihez hasonló projektek kapcsán. És – habár a dramaturgok erre a szerzői lépésre alighanem a hajukat tépik – már az elején megerősíthetem: a projekt értelmezhető időtávon megtérül.

De lássuk a részleteket!

Adott egy 146 millió forint értékű napelemes fejlesztés, amelynek megvalósításához 50 százalékos európai uniós támogatást nyert a Környezet és Energia Operatív Program keretén belül kiírt pályázaton a megvalósító projektcég. A beruházás során összesen 972 darab napelemet szerelnek majd fel egy üzemcsarnok tetejére, amelyek összes névleges kapacitása 243 kilowatt. Az előzetes számítások szerint a napelem park évente összesen körülbelül 250 megawattóra áramot állít majd elő).

Ebben eddig semmi különös nincsen. A fejlesztés kapcsán – és a hozzászólások jelentős része is ezt boncolgatta – az üzleti konstrukció igazán szokatlan, mondhatnánk unortodox. A napelem park által termelt villamos energiát ugyanis nem a kötelező átvételi rendszer keretein belül értékesítjük majd, hanem közvetlenül annak a vállalatnak, amelynek telephelyén azt megtermelik a berendezések. Ehhez semmi mást nem kell tennünk, mint a megfelelő csatlakozások kiépítésével az áramot rögtön a Graboplast Zrt. telephelyének kisfeszültségű rendszerére táplálni. És igazából ebben rejlik az üzleti konstrukció lényege, amelynek révén a káposzta is megmarad (megtérülővé válik a beruházás) és a kecske is jól lakik (csökkenti áramköltségeit a partner). A projekt pedig a jelenlegi konstrukcióban foglaltak szerint 11-12 éven belül megtérül. Különben mi értelme lett volna belevágni?

De miként, ha nem a garantált magas átvételi árat (esetünkben 32,18 forint/kilowattóra) kapja az áramért a beruházó a kötelező átvételi rendszeren keresztül?

A válasz egyszerűbb, mint azt sokan gondolnák: az áramot nagyságrendileg olyan áron tudjuk majd ugyanis értékesíteni partnerünknek, mint amennyit a kötelező átvételi rendszeren keresztül kaphatnánk érte. Ha pedig gyorsan elvégezzük a matekot, a következő eredmények jönnek ki: kilowattóránként 32 forint bevétellel számolva, 250 ezer kilowattóra áram megtermelése mellett az éves bevétel 8 millió forint körül alakul. Ehhez körülbelül 1,5 millió forint nagyságrendű kiadás járul, tehát látható, hogy a fennmaradó összeg pont kiadja a 11-12 éves megtérülést, hiszen a beruházás felét – 73 millió forintot – vissza nem térítendő támogatásként a projektcég uniós pályázaton nyerte.

Fennmarad azonban még egy kérdés: amikor 20 forint körüli áron lehet áramot venni a szabad piacon, akkor ebben a konstrukcióban miért éri meg részt vennie a Graboplastnak? A válasz ismét egyszerűbb, mint azt sokan gondolnák – amennyiben az áramot közüzemi hálózatról vételezi a cég, akkor nem 20 forintot fizet érte, hanem a rendszerhasználati díjakkal együtt jóval drágábban jut az áramhoz, mintha azt a napelem park termeléséből közvetlenül venné át, közel KÁT-os áron. Mindezt pedig akár 25 éven keresztül, hiszen jelenleg a rendszer élettartamát jelentősebb kapacitáscsökkenés nélkül ennyire tehetjük.

És van még egy kérdés, ami előkerült a hozzászólásokban: mi van akkor, ha nem süt nap, de kellene az áram a vállalatnak? Igazából semmi. A cég kisfeszültségű hálózatán a zsinórfogyasztás alapvetően jóval magasabb, mint amennyi áramot a napelemes rendszer teljes kapacitáson ki tudna szolgálni, tehát a hálózati csatlakozás mindenképpen megmarad. Amikor „nem süt a nap”, akkor marad a hálózat, amikor „süt”, akkor pedig a hálózati vételezés csak kipótolja a napelemes rendszer által termelt árammennyiséget.

Egyéb fenntarthatósági előnyök

A projektnek – a mindkét céget érintő gazdasági fenntarthatósági előnyök mellett – egyéb területeken is kedvezőek a hatásai. Mivel fotovoltaikus rendszerről van szó, üzemelés közben nincs emisszió, a használt napelemek pedig már jelenleg is viszonylag jól újrahasznosíthatóak, tehát a környezeti terhelése elhanyagolható.

A fejlesztés emellett kedvező társadalmi hatásokkal is bír. Azzal, hogy a projektet nem a kötelező átvételi rendszeren keresztül finanszírozzák, annak költségei nem épülnek be a KÁT-kasszába, amelyet a – igaz, 2013 január 1-től már csak az ipari – fogyasztók fizetnek az áramszámlán keresztül.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!