A környezetvédelem és fenntarthatóság szinte már semmilyen iparcikk vagy szolgáltatás esetében nem megkerülhető szempont. A reklámok immár nemcsak az adott termék kézzelfogható hasznosságára, esztétikumára, komfortosságára fókuszálnak. Mindezen tényezők mellett az is fontossá vált, hogy a vásárló lehetőleg minél haladóbb szellemiségűnek, környezettudatosabbnak, felvilágosultabbnak érezhesse magát azáltal, hogy megvesz egy szuperhatékony fogyasztású, lebontható, újrafelhasználható (vagy már eleve újrafelhasznált anyagokból készült), fenntartható technológiával és -körülmények között gyártott valamit. De valóban mindig jót tesz az eladhatóságnak, ha egy termék rikítóan zöld? Nem feltétlenül.
Az USA tudományos akadémiája (NAS) által készített felmérés tanúsága szerint akár kontraproduktív is lehet, ha olyan vevő lelkiismeretére is próbálnak hatni a reklámok, aki nem feltétlenül vevő erre. Hiába számít szinte már standardnak, hogy az autók esetében a motorok különböző kékre- és zöldre keresztelt hatékonysági tulajdonságokkal bírnak, illetve hogy a fogyasztási mutató mellett grammra megadják szén-dioxid-kibocsátást is, a nagy fogyasztású terepjárók, egyterűek népszerűsége mégsem tört meg az óceánon túl.
Az USA lakossága persze ilyen szempontból nem tekinthető reprezentatívnak globális szinten, hiszen a környezeti fenntarthatóság és a megújuló energiaforrások kérdéséhez az Újvilágban még mindig egyfajta félszívűséggel viszonyulnak, főleg Európával összehasonlítva. A legtöbb nyugat-európai társadalommal ellentétben az Egyesült Államokban még mindig szignifikánsan különbözik a környezettudatossághoz való hozzáállás a politikai beállítottság függvényében. A hagyományos sztereotípiáknak megfelelően a demokrata párti szavazók sokkal nagyobb érzékenységet mutatnak a zöld szempontok iránt (igaz, a legutóbbi palagáz-fordulat nyomán már Obama elnök is veszített környezetvédelmi lelkesedéséből).
A felmérésben résztvevő 626 válaszadó esetében is az a kép rajzolódott ki, hogy minél „konzervatívabb” az illető, annál kevésbé tartja fontosnak az energiahatékonyságot. Ez különösen a szén-dioxid-kibocsátás esetében igaz. Fontos ugyanis megjegyezni, hogy a környezeti szempontok az ősrepublikánusok számára is sokkal vonzóbbá tehetők, ha pénzmegtakarítást ígérnek, vagy esetleg a kisebb fogyasztás egyben az USA külső energiafüggőségének csökkenését eredményezi. Így például a takarékos izzók kisebb energiafelhasználása és hosszabb élettartama kézzelfogható előnyt ígér a republikánus pénztárcának is. Abban az esetben azonban, ha egy ilyen termék sokkal drágább, mint egy hagyományos villanykörte, a konzervatív amerikai a szép zöld gondolatok ellenére is hajlamos az utóbbit választani. És ez a logika valószínűleg sok termék esetében hasonlóan működik. Vagyis az USA-ban célszerű a környezetbarát termékek azon tulajdonságait kidomborítani, amelyek mindkét nagy politikai tábor tagjai számára kézzelfogható haszonnal kecsegtetnek, vagy legalábbis ideológiailag közös platformot jelentenek (például a külső energiafüggőség csökkentése).
Ez a kettősség európai szempontból nehezebben értelmezhető. Azt persze nagy merészség lenne feltételezni, hogy egy dél-európai, illetve egy észak-német vagy dán átlagpolgár hasonló jelentőséget tulajdonít a környezetvédelemnek (elég csak a néhány évvel ezelőtti nápolyi szemétbotrányra gondolni, amikor a hulladékot vasúton vitték Németországba szelektálásra, vagy arra, hogy a dél-olasz maffia milyen óriási környezeti károkat okoz illegális hulladéklerakók létesítésével). Ennek ellenére az uniós tagországok döntéshozói szintjén többé-kevésbé kompromisszum van azzal kapcsolatban, hogy a környezettudatosság fontosságának megkérdőjelezése immár nem szalonképes dolog.
És ez többé-kevésbé a mi kis kelet-közép-európai régiónkra is igaz. Legalábbis elméletben. A gyakorlatban sajnos az életszínvonal sokaknak nem teszi lehetővé, hogy az áron kívül bármilyen más szempontot érvényesítsenek vásárlási döntéseik során.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
