Fenntarthatóság, fenntarthatóság, fenntarthatóság. A fogalom divatos, pozitív felhangoktól zsúfolt, úgyhogy egyaránt hangoztatja az is, aki komolyan gondolja, illetve aki csak saját magát szeretné pozitív színben feltüntetni, de amúgy őszintén egyáltalán nem mozgatja meg a probléma. Az azonban már egészen más kérdés, hogy pontosan mit is értünk alatta, ha aprópénzre kell váltani, vagyis ha a hangzatos szólamok után a részletek is előkerülnek. A Magyarországi Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért (BCSDH) éppen erre próbált választ keresni, amikor kézzelfogható ajánlásokat dolgozott ki fenntartható vállalati működés elősegítése érdekében.
A mások mellett az Alteo, a Budapest Airport, a Denso, az Energy Hungary, az E.ON, a Holcim, a HVG, a Kékkúti Ásványvíz az MTVA, a Nestlé, a Richter, a Shell, a Siemens, a Telenor, az Unilever és a Volkswagen által is aláírt ajánlás fő célja, hogy segítsen a vállalatvezetőknek a fenntarthatóság fogalmának kellően komplex értelmezésében. E komplexitás folyamatos szem előtt tartása nélkül ugyanis nem sok esély van rá, hogy valaki érdemben tenni tudjon a fenntarthatóságért. Magyarán szólva megint csak visszakanyarodhatunk ahhoz az örökzöld problémához, ami e blog bejegyzésiben is folyton visszatérő téma. Nevezetesen, hogy az átgondolatlan fenntarthatósági intézkedések esetenként még nagyobb kárt okozhatnak, mint az a nemkívánatos folyamat/állapot, aminek megváltoztatását célozták.
A „komplexitás” sokszor szintén kissé homályos és túl általános fogalom, különös tekintettel arra, hogy boldog-boldogtalan szereti használni, ha van rá oka, ha nincs. A problémát kicsit szétbontva így is fogalmazhatunk: a fenntarthatóság elősegítése egyszerre követeli meg a hosszú távú gondolkodást, a környezeti és társadalmi szempontok egyformán fajsúlyos figyelembe vételét, illetve a végrehajtáshoz szükséges erőforrásokat. És ezen felül még sok minden mást is.
Nagy fontos szempont például, hogy a legfelső döntéshozói közül kijelölt vezető legyen felelős a fenntarthatósági teljesítményért, illetve hogy a cég vezetői minden szinten egyénileg is legyenek felelősek e teljesítményért.
Szintén fontos az etikus működés biztosítása, és ezen az sem változtat, hogy a vállalati vagy szakmai etikai kódex kifejezés hallatán sokan lemondóan legyintenek – sajnos korántsem minden alap nélkül. Ehhez nagyon hasonló szempont az alapértékek tisztelete, legyen szó az emberi élet és a biztonság védelméről, vagy az egészséges környezethez való jogról. Ez utóbbi szempont pedig már át is vezet bennünket a környezeti felelősségvállalás roppant témaköréhez. A kulcsmomentum itt a vállalati haszon és a környezeti hatás együttes mérlegelése.
A másik, szintén kulcsfontosságú motívum az érdekelt felekkel kialakított partneri viszony. Vagyis a környezeti és fenntarthatósági szempontok érvényesítésére való törekvés közepette is figyelembe kell venni az adott probléma összes társadalmi vonatkozását, az érintett csoportok érdekeit is. A társadalmi-gazdasági érdekek komplexitásának figyelembe vétele mellett persze folyamatosan törekedni kell a fenntarthatóság fontosságának tudatosítására, legyen szó az üzleti partnerek kiválasztásáról vagy a szabályozási folyamatokra gyakorolt befolyásról. E befolyás természetesen nagymértékben függ az illető cég súlyától, lehetőségeitől.
Mindezzel kapcsolatban az lenne a legfontosabb célkitűzés, hogy mindenki megértse: a fenntarthatóság érdekében hozott erőfeszítések valóban erőfeszítések, és ez áldozatot követel minden résztvevőtől. Ugyanakkor ez távolról sem úri luxus, vagy a jólét miatt unatkozó nyugati intellektuelek által kreált álprobléma. Vagyis az áldozat meghozatala nem szorgalmi feladat, amit jó lelkiismerettel megoldatlanul hagyhatunk, ha úgy érezzük, hogy már nincs rá energiánk.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!