Fenntartható nyomor

2012. október 23. 07:00 - CHIKANSPLANET

fenntarthato.jpgFehér könyv, zöld könyv, célkitűzés-katalógus. Nehéz lenne eldönteni egy képzeletbeli dokumentumgyártási vetélkedőt az EU és az ENSZ között. Az utóbbinál éppen mostanában áll fel az a ki tudja hányadik új testület, amelynek feladata, hogy globális célkitűzéseket fogalmazzon meg a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban. A szándék nemes: a világszervezet fel akarja oldani a fenntarthatóság és a gazdasági fejlődés között gyakran felmerülő ellentmondást. És mivel a feladat nagyon nehéz, a régóta bevált bürokrata-tanácsot követik: ha egy problémát nem tudsz megoldani, hozz létre egy bizottságot.

Az ENSZ jó húsz évvel ezelőtt fogalmazta meg a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzéseit. A megvalósításuk pedig azóta is várat magára. Ezzel kapcsolatban a fő gond az, hogy a célkitűzések továbbra is meglehetősen homályosak, illetve hogy sok esetben nem veszik figyelembe, milyen következményei vannak a fenntarthatóság kritériumának a fejlődéssel kapcsolatos más prioritásokra. Nem bürokrata nyelven ez utóbbi annyit jelent, hogy a fejlődő országok gazdasági növekedéséről, az életszínvonal emeléséről szóló kívánalmak sok esetben nem valósíthatóak meg a valóságban úgy, hogy közben valamilyen módon ne sérüljön a fenntarthatóság.

Elég csak a kínai gazdasági növekedéssel kapcsolatos, mostanában sokat emlegetett környezetvédelmi problémákra gondolni. Egyfelől ott van az az általánosan elfogadott ökölszabály, hogy a gazdasági növekedés nem mehet évi 8 százalék alá Kínában, ha el kívánják kerülni a szociális feszültségek elmérgesedését. Ilyen bővülési ütem kell ugyanis ahhoz, hogy a kínai városokba özönlő milliókat felszívják a munkahelyek, és ne az állástalanok tömegét gyarapítsák elviselhetetlen mértékben. Másrészt viszont arról is vannak sejtéseink, hogy a kínai gazdasági csoda mekkora környezeti károkat okoz, legyen szó a féktelenül környezetszennyező ipari termelésről, vagy az óriási energiaigény miatt növekvő szén-dioxid-kibocsátásról. Ennek a rombolásnak az üteme pedig nyilván nem tartható fenn akármeddig.

A kellemes konferenciákon, dizájnos prezentációkkal és színes brosúrákkal népszerűsített, rendkívül jól hangzó ENSZ-célkitűzéseknek általában az a közös baja, hogy nem sokat érnek, ha nincsen mögöttük valós tagállami érdek. Pontosan ez jellemzi az úgynevezett Milleneumi Fejlesztési Célokat (MDG), amelyeknek elvileg 2015-ig kellene teljesülniük. Ezek többsége nem a fenntartható fejlődésre, hanem a szociális problémák kezelésére, a szegénység elleni küzdelemre, vagy a korrupció elleni harcra fókuszál. A szegény országok tényleges támogatását csak ilyenek segítségével lehetett, lehet megnyerni.

A 2015-ig megszabott teendők jelentős részét persze nem fogják végrehajtani, úgyhogy az ENSZ már a 2015 utáni időszakra tervez. A bevezetőben említett új célkitűzés-katalógus pedig éppen azt a célt szolgálná, hogy a szociális gondok orvoslásáról szóló prioritások mellett, ezekkel harmóniában jelenjenek meg a fenntarthatósági szempontok is. Ezek összehangolása azonban nem egyszerű. A feltörekvő és a fejlődő országok általában gyanakodva figyelnek minden olyan törekvést, amely bármilyen módon is gazdasági növekedésük korlátozásához vezethet. A fenntarthatóság kifejezést ezért rendkívül körültekintően kell használni, ha nem akarják, hogy csak a gazdag államok veszélyes luxushóbortjaként tekintsenek rá.

Ráadásul még csak arról sem beszélhetünk, hogy a már „jóllakott” európai vagy amerikai polgárok annyival készségesebbek lennének, ha esetleg fogyasztási igényeik korlátozásáról esik szó. Ez politikailag a gazdag országokban is kényes téma. Ugyanez igaz az olyan nagy feltörekvő országok, mint Kína vagy India sok százmillió embert kitevő közép- és felső osztályára, amelynek egyelőre esze ágában sincs lemondani arról, hogy a hasonló szociális helyzetben lévő nyugatiakkal összemérhető szinten fogyasszon.

Az új célkatalógus összeállításánál ezeket az ellentmondásokat igyekeznek majd feloldani, például azzal, hogy a nyugati államokat is megpróbálják rávenni: tegyenek komoly vállalásokat a fogyasztás önkéntes korlátozása terén. Emellett pedig az is már régóta hangoztatott kívánalom, hogy a megfogalmazott célkitűzések valóban mérhetőek, más szóval számonkérhetőek legyenek. Persze az egész nem lenne igazán tipikus anélkül, hogy már most, a kezdet kezdetén nem merülne fel a kétely: még ha a célkatalógus összeállítására kiválasztott 30 jeles személynek sikerült is egyetértésre jutnia a bizottságban, az már egyáltalán nem biztos, hogy erre a közgyűlés is áldását adja majd.

Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://chikansplanet.blog.hu/api/trackback/id/tr764858147

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Fenntartható nyomor 2012.10.28. 17:03:02

Sok esetben nem veszik figyelembe, milyen következményei vannak a fenntarthatóság kritériumának a fejlődéssel kapcsolatos más prioritásokra.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ARP 2012.10.23. 16:02:36

Évről évre csak a hangzatos vagy kevésbé hangzatos célkitűzések, amiből nem valósul meg semmi. Vajon van remény továbbra is bízni az ENSZ-ben, vagy tényleg csak a gazdag nyugati államokat is nyomorba döntő világválság, esetleg világháború indíthat meg egy tényleg mélyreható változást, átrendeződést? Vagy az se?
süti beállítások módosítása