Zöldül az Egyesült Államok hadereje
Zöldnek lenni szexi, zöldnek lenni kötelező, zöldnek lenni megéri. Nagyjából talán e köré a három érv köré lehet csoportosítani, hogy egyes szervezetek miért nyitnak a fenntartható energetikai megoldások irányába. Érdekes, hogy ez a szemléletmód nem csak a háztartásokat vagy a cégeket, de olyan állami (erőszak)szervezeteket is elért, mint az amerikai fegyveres erők. Márpedig a hírek alapján a fenntarthatóság és a megújuló energiaforrások használata – talán találóbb kifejezés, hogy kihasználása – az egyik legnagyobb hadsereg vezetőinek is kiemelt projektje lett az elmúlt években. Olyannyira, hogy az amerikai hadügyi vezetés 2020-ra ötven százalékra akarja növelni a megújuló energiák részesedését a hadsereg energiaellátásában. És mit olyan sokszor korábban, a fejlesztések eredménye idővel civil elhasználásra is elérhető lesz. És ez már minket is érint. Mai írásomban az elérhető információk közül mazsolázok, tanulságosak.
Mielőtt azt hinnénk, hogy a világ egyik legerősebb hadserege emberbaráti okok miatt fordul a tiszta technológiák felé érdemes megnézni a nyers számokat. Merthogy a nagy felbuzdulás oka természetesen a növekvő költségek (1 gallon üzemanyag Afganisztánba szállítása a 2009-es jelentések szerint az amerikai adófizetők 400 dollárjába kerül), a megújuló energiaforrások felé – legalábbis papíron – forduló általános amerikai energiapolitikai változás, illetve egy korábbi kutatás, amely szerint minden 24 üzemanyag-konvojt érintő támadásra jut egy haláleset. Márpedig a folyékony fosszilis üzemanyagokra minden hadművelethez szükség van. Az Afganisztánba küldött szállítmányok 30-80 százaléka például üzemanyag.
Ráadásul a hazai bázisokra is ráfér az energetikai modernizáció, jelentős részük kifejezetten energiapazarló, ráadásul még mindig a közüzemi hálózatokra csatlakozik és szükség esetén képtelen teljesen szigetüzemben működni. Ez utóbbi pedig biztonsági kockázatot is jelent.
Bioüzemanyagra fel!
Talán ez a legellentmondásosabb területe a megújuló energiaforrások hadseregbeli alkalmazásának. Az utóbbi időszakban számos hír röppent fel arról, hogy úgy a légierő, mint a hadsereg, a tengerészgyalogság és a haditengerészeti erők is hamarosan az üzemanyag-felhasználásuk javát bioüzemanyagból fedezik majd. Azután persze a költségeket megnézve rögtön jött a cáfolat is.
Egy biztos, az amerikai fegyveres erők naponta 340.000 hordó kőolajat használnak fel motorhajtóanyagként. Ennek csökkentése, legalább részbeni kiváltása alternatív megoldásokkal egyre égetőbb igényként jelentkezik.
A gyakorlati tapasztalatokat mindegyik haderőnem folyamatosan gyűjti. A légierő gépei például a kiszivárogtatott jelentések szerint már 50-50 százalékos arányban kevert üzemanyaggal is biztonságosan üzemeltethetők – legalábbis a tesztrepülések adatai alapján. A haditengerészet idén már jelentős, mintegy 12 millió dollár értékben rendelt 1,5 millió liter bioüzemanyagot a júliusi Great Green Fleet eseményhez, ahol ezzel üzemeltették a cirkálókat, rombolókat és a repülőgépeket is. A történet szépséghibája csak az, hogy az összeget meghallva a törvényhozás rögtön jelzett a flottának: jobb lenne hagyniuk a bioüzemanyagokat, amíg az áruk lejjebb nem megy. Hiába, háború zajlik, a büdzsé pedig szűkös, és egyre csak szűkösebb lesz.
Zöldáramot a barakkba!
Egy elnöki döntés értelmében az amerikai hadseregnek 2025-ig 3000 megawattnyi megújuló kapacitást kell üzembe helyeznie bázisai energiaellátására (ez körülbelül a hazai teljes szélerőművi kapacitások tízszerese). A zöldülésből a tengerészgyalogosok sem maradnak ki, létesítményeinél 2020-ra 1000 megawattnyi megújuló kapacitást kell kiépíteni. A program elindítását alapvetően nem az obamai zöld energiapolitika vezérelte, hanem a hadsereg ellátásbiztonságának javítására való törekvés. Egészen pontosan a szigetüzemi működés lehetőségének biztosítása, a létesítmények ugyanis többnyire az országos hálózathoz csatlakoznak, így egy esetleges üzemzavar komoly problémát is okozhatnak.
A szárazföldi haderő esetében, a számítások a teljes programra vonatkozóan 20 milliárd dolláros finanszírozási igénnyel számolnak. Korábban egy 61 millió dolláros keretösszeggel kötött szerződést révén a hadsereg 90 millió kilowattóra energiát takarít meg, miközben ráadásként 8,2 megawatt megújuló kapacitáshoz is hozzájut. Ez utóbbi szerződés elsősorban két helyszínt érint, ezek Fort Carson és Fort Bliss. Az utóbbi helyőrségben 1,4 megawattnyi fotovoltaikus kapacitást szerelnek majd fel.
Áramtermelés a frontvonalban
Habár az összetett rendszerek – önvédelmi fegyverrendszer, radarok, stb. – működtetése még nem megoldott pusztán mobil, megújuló energiaforrásokra épülő technológiákkal, a személyi elektronikus eszközök esetében jelentős lehet a mobilizálható szolárpanelek alkalmazása. Afganisztánban már tesztelik a napenergiával működő computereket és kommunikációs berendezéseket, dobozba csukható, hordozható szolár-paneleket, energiatakarékos lámpákat, napenergiát generáló sátor-huzatokat. Az ugye nem kérdés, hogy ez mekkora stratégia előnyt biztosít például a saját erőktől elzárt különleges egységek számára.
Jelenleg két különálló projekt foglalkozik a fenti területekkel. Az egyik a RENEWS kódnevű fejlesztés, amely a napenergia és a szélenergia együttes alkalmazásával biztosítja az elektronikus eszközök működéséhez szükséges energiát. A rendszer három kézi számítógép folyamatos üzemeltetését teszi lehetővé. A jelenlegi legnagyobb probléma, hogy az energiaellátó rendszer majdnem 50 kilogrammot nyom a mérlegen, de idővel nyilván ez csökkenthető lesz majd. A másik projekt a REDUCE kódnevet kapta, és még igencsak korai korai fázisában jár a fejlesztése. Ez már egy nagyobb, teljes energiatermelő és elosztó rendszer, amelyet terepjárókra szerelve lehet majd bevetni a hadszíntereken.
Természetesen mindennek ára van – ez esetben a felszerelésnek például igencsak borsos. A RENEWS rendszer egyes elemei darabáron akár 40-60 ezer dollárba is belekerülnek. Ezt az összeget hallva még mindig a néhány ezer dollárért megvásárolható, hagyományos generátorok tűnnek nyerő megoldásnak, de figyelembe véve a horribilis üzemanyag-szállítási költségeket, már lehet, hogy nem is olyan drágák az új technikai eszközök.
És hogy ez miért fontos nekünk?
Attól eltekintve, hogy ezek az eszközök és megoldások idővel akár a magyar katonák standard felszerelései közé is tartozhatnak, sokkal fontosabb, hogy ezek a fejlesztések idővel a civil piacra is beszivárognak majd. Ne feledjük, az utóbbi évtizedekben már számos olyan technikai eszközzel és technológiával találkozunk otthonunkban, autónkban és akár az utcán is, amelyeknek kifejlesztésére a haditechnikai eszközök tökéletesítése vagy éppen az űrkutatási projektek során került sor.
Ráadásul egy korábbi cikkében a New York Times is rámutatott arra, hogy a fegyveres erők egymagukban akkora globális felvevő piacot jelentenek, hogy a „szektor” egymagában képes könnyen új piaci trendeket teremteni. Egész egyszerűen –még a hadi költségvetések megnyirbálását követően is – akkora a hadseregek vásárlóereje, hogy új termékeket, technológiákat és eljárásrendeket tud életre hívni a gazdaságból.
És ez a gazdasági potenciál remélhetőleg akár már pár éven belül is hatalmas lökést adhat a megújuló energiaforrások civil elterjedésének is. És akkor legalább valóban lenne „humanitárius” okozata is a hadseregek zöldülésének.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!
