Megvan a jövő egyik sikergyanús energetikai fejlesztési modellje: a közösségi erőmű. Azaz olyan projektek életre hívása, amelyben a befektető maga a fenntarthatóság iránt elkötelezett lakosság. Bécsben már sikeres a modell, az első közösségi naperőművet már üzembe is állították. Az elgondolás annyira bejött az osztrák főváros lakóinak, hogy már a következő két naperőműhöz is megvan a szükséges pénz, de a negyedikre is hamarosan összegyűlnek a források.
A modell lényege egyszerű: kell hozzá egy nyitott városvezetés, egy nem kevésbé nyitott energiaszolgáltató és a fenntarthatóság iránt elkötelezett, megtakarításokkal rendelkező lakosok, akik megfelelő üzleti konstrukció keretében hajlandóak előfinanszírozni egy megújuló energiaforrások kiaknázásán alapuló projektet.
Az első erőmű 2100 napelemből épül fel, ezeket legalább felerészben a lakosok vették meg, majd adják bérbe az energiaszolgáltatónak. A befektetés nem kicsi, napelemenként 270 ezer forint, amelynek legalább a felét kell fizetniük az érdeklődőknek. A teljes projekt értéke tehát 560 millió forint – ez már befektetői szemmel nézve is kiemelkedő. Egy naperőmű egyébként 200 bécsi háztartás éves villamosenergia-igényét fedezi. Ha tartják az ütemet, 2030-ra valóban megújulók szolgáltathatják majd ki a bécsi energiaigények 30 százalékát.
A városlakók motivációja kettős – egyrészt hisznek abban, hogy ezzel is hozzájárulnak a környezet megóvásához, másrészt az energiaszolgáltató 25 éven át a beruházott érték évi három százalékáért visszabérli a tulajdonosoktól a napelemeket, majd a bérleti idő letelte után kifizeti a berendezések árát. Ez pedig nagyon nem rossz befektetés – kvázi mintha valaki vett volna egy hosszú távú, stabil hozamot garantáló kötvényt. A három százalékos megtérülés pedig egy 1,5 százalékos alapkamattal működő országban teljesen korrekt befektetéssé teszi a konstrukciót. És persze az energiaszolgáltató sem jár rosszul, hiszen körülbelül egy százalékot nyer a kamatokon mintha a négy százalékos banki hitelt választotta volna.
Új megközelítés – jó megközelítés
A nagy kérdés persze, hogy jó, életképes-e a modell. Alapvetően úgy gondolom, hogy igen – megfelelő gazdasági környezetben ez egy igazi win-win helyzet lehet.
Egyrészt jó a lakosságnak. Aki vállal egy ilyen hosszú távú elköteleződést, cserébe kap egy biztosan, tisztességes mértékben megtérülő befektetést. Ennek biztosítéka, hogy a napenergia egyre inkább tipikusan olyan energiatermelési technológiává válik, ahol nem kell hatalmas összegeket költeni karbantartásra és üzemeltetésre. Stabilan és többé-kevésbé kiszámíthatóan termel. A konstrukcióban részt nem vevő bécsiek pedig élvezik a környezetvédelmi előnyöket.
Másrészt jó az érintett energiaszolgáltatónak, áramtermelő cégnek is. Először is olcsóbban jut forráshoz, mintha azt bankoktól kellene megszereznie. Egy 560 millió forint értékű beruházásnál az egy százalék is sokat jelent! Másodsorban egy olyan hatásos társadalmi bázist építhet a megújuló energetikai portfóliója mögé, amelyiknek akár már politikai véleményvezérekre is hatása lehet. Harmadszor pedig a beruházási modell input oldala mellett egy jól megválasztott output (értékesítési) oldallal megfelelő profitot is termelhet. Ráadásul az áram értékesítése során a vállalkozás még választhat is: vagy értékesít a kötelező áramátvételi rendszerben, vagy kilép a villamos energia másodlagos piacára és direkt értékesíti a hitelesített zöldáramot.
Harmadrészt pedig nyer a megújuló alapú (villamos)energia-termelés eszmeisége is. Ez ugyanis egy olyan modell, ahol kézzelfoghatóvá válik a lakosság számára, hogy igenis lehet jó üzlet a zöldenergia a fogyasztóknak is – hiszen a családok a korábbi fogyasztói státusz mellé, befektetői státuszt is nyernek a modellben. Plusz, ha a források így is összegyűjthetőek a beruházások fedezésére az azt jelenti, hogy sokkal kevésbé van megkötve a fejlesztők keze, tehát jóval nagyobb számban épülhetnek ki a megújuló kapacitások, hiszen mint az közismert egy energetikai beruházás esetében a legkeményebb dió sok esetben a források biztosítása (meg idehaza az engedélyeztetés, de most nem ez a téma).
Sikeres lehet egy ilyen modell Magyarországon?
Bizonyos feltételek teljesülése esetén igen. Az egyik legfontosabb ezek közül, hogy legyen egy működőképes támogatási rendszer vagy említésre méltó másodlagos piac a megújuló energiaforrásokból termelt energiának. Ezek nélkül ugyanis sem intézményi, sem lakossági befektetők számára nem biztosítható az elfogadható megtérülés. Megtérülés ígérete nélkül pedig nincs befektetés.
A számok persze másképpen alakulnának. A beruházási összegre vetített három százalékos bérleti díj (hozam) idehaza kevés, hiszen a bankbetétek kamata jelenleg 6-9 százalék között alakul, és az állampapírok is 8 százalék körüli hozamot biztosítanak. Legalább ennyit ennek a befektetésnek is hoznia kellene.
És mivel a tevékenység jó eséllyel lakosságtól származó betétgyűjtésnek minősül, fontos lenne egy PSZÁF állásfoglalás vagy engedély is a konstrukcióval kapcsolatban.
Összességében azonban a hulladékok energetikai hasznosítása mellett, ez is egy olyan terület, amelynek kapcsán érdemes vigyázó tekintetünket Bécs irányába fordítanunk, és ellesnünk az ott látottakat.
Amennyiben tetszett a bejegyzésünk, kövess minket a Facebookon!